Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei és a most itt leírható tendenciák azonban - szerintünk - érdemben a későbbiekben sem fognak megváltozni. Sajnálatos, hogy - bár a fúrásminta az eljegesedés végétől kezdődően szolgáltatott adatokat az ember és környezete viszonyára - a vizsgált területről az epipaleolitikum és a mezolitikum időszakából nincsenek biztos régészeti információink. Hasonlóképpen zavaros az utolsó évszázadok rétegsora, ezért a régészeti emlékekre alapozott történeti párhuzamosítás sem lehet korrekt. Ujkökor (1. lista és 13. ábra) Összesen 37 lelőhelyről van tudomásunk. Ezek megoszlása: a korszak jelenlétének általánosságban történő megállapítására 7 lelőhely esetében került sor a medencében, pontosabb kulturális besorolás nélkül. A közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának dunántúli változata megtelepedését 22 helyen rögzítették a középső neolitikumból. 1 lelőhelyen figyeltek meg DVK és zselizi leletanyagot, míg 3 lelőhelyen a DVK és a lengyeli kultúra együttes jelenlétét. A DVK őslakosságból kialakuló (MAKKAY 1982. 126.) lengyeli kultúra 4 önálló települési helyét írták le. Ezek térbeli eloszlása egyegy gógánfai, külsővati és marcaltői erőteljesebb csoportosulásra hívja fel a figyelmet. Mindezek korai vízi átkelőket sejtetnek. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Marcal-medence a korszak népességének törzsterületéhez tartozott és mind a dél-észak irányú (közlekedő folyosó), mind a kelet -nyugati irányú mozgásban (gázlók) szerepet játszott. Mezőlak határából a mai napig nem ismerünk ilyen korú lelőhelyet. Vizsgálódásunk szempontjából fontos adalék és hazánkban ritkán alkalmazott módszerrel megfigyelt adatunk van Adorjánháza-Kendtarói (Kenderáztató) dűlőből. Itt egy újkőkori edény külső felületén pelyvás búza és csupasz árpa, valamint köles, az Uras dűlőből felszedett edénytöredéken pedig kétsoros csupasz árpa és köles lenyomatokat figyeltek meg (FÜZES 1991. 278., 280.). Ez a paraszti állattenyésztő-irtásos földművelést űző, a korszak végén a réz feldolgozásával ismerkedő gazdálkodás az első komoly - és a későbbiekben megfordíthatatlan - nyomást gyakorolta a környezetre. 178