Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei
Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei amely szintén a tápanyagban dús, eutróf vizek úszó vízinövény-állományának tagja. A part menti vegetáció jellemző növényei továbbra is a keskenylevelű gyékény, a nád és a sásfélék, amelyek aljnövényzetében jelenik meg a füzény {Ly thrum), a galaj {Galium) és a menta {Mentha) is; mindegyikük kedveli a nedves vízpartokat és a nitrogénben gazdag talajokat. Ezek az eredmények jó egyezést mutatnak a makrofosszília-elemzés eredményeivel. A gabonafélék ebben az alzónában ismét megjelennek, velük együtt megtalálhatóak a gyomtársulások alkotói, pl. útifű, libatop, üröm, fészkesek. A galaj {Galium) jelezheti a nedvesebb környezet mellett a bolygatást is. A legyezőfű {Filipendula) kisebb csúcsa egybeesik a tölgy {Quercus) visszaesésével, ami időszakos felnyílást jelezhet. Ezzel egy időben megnő a bükk {Fagus) és a nyír {Betula) aránya (pionír fajokként), illetve a gyertyáné {Carpinus). YJL utalhat a klíma lehűlésére. Az erdőszéli vegetáció fő alkotója a mogyoró, amely folyamatosan jelen van a vegetációban. Ugyanekkor jelenik meg a szőlő {Vitis) és a borostyán {Hedera) is, utóbbi valószínűleg a ligeterdőkben kúszónövényként. A szőlő esetében nem tudtunk különbséget tenni a természetben előforduló {Vitis riparia - parti szőlő) és a termesztett {Vitis vinifera — bortermő szőlő) alak pollenje között, viszont a szőlő pollenjének ilyen arányú előretörése már a szőlőtermesztést jelezheti (SÜMEGI et al. 2004). A gabonafélék csak minimális mennyiségben vannak jelen, viszont megnő az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) és a pillangósok (Fabaceae) aránya, amelyek között számos konyhakerti és takarmánynövény van. Ez egy esetleges fejlettebb kerti növénytermesztésre utalhat. Az újabb emberi tevékenység jelenlétét támasztja alá az útifű {Plantago), a lórom {Rumex) és a galaj {Galium) jelenléte, illetve a vadkender, ill. a komló {Cannabis/ Humulus) feltűnése. Az ernyősvirágzatúak (Apiaceae, korábbi nevükön Umbelliferae), sásfélék (Cyperaceae) előre törése pedig azt bizonyítja, hogy nemcsak a szántóföldi növénytermesztés, a kertkultúra volt kiemelkedő jelentőségű, hanem az állattenyésztés is igen intenzív volt ebben a korban. A radiokarbon adatok alapján ez a rendkívül jelentős emberi hatás a középső bronzkor legvégén, és még inkább a sűrűn megtelepedő késő bronzkori urnamezős kultúra, valamint a kora vaskori Hallstatt kultúra és a kelta területfoglalás időszakában fejlődhetett ki a vizsgált területen. Az utolsó zónában (84-64 cm) a fás szárúak aránya egy maximumot követően lecsökken, a fűfélék (Poaceae) aránya állandó marad. Folyamatosan jelen vannak a gabonafélék és a hozzájuk kapcsolódó, fentebb már említett, szántóföldeket kísérő gyomnövények. A pillangósok és ernyősvirágzatúak aránya visszaesik. A fás szárúak közül a fenyőfélék {Pinus), a jegenyefenyő {Abies) stabilan megtalálható, párhuzamosan a lombhullató fafajokkal. A nyír {Betula) eltűnik a szelvényből, a borostyán {Hedera) pedig ismét elterjedtebbé válik. A szelvény végén az összes faféle csökkenése figyelhető meg, párhuzamosan a lágyszárúak, főként az üröm {Artemisia) arányának növekedésével. Ez erdőirtást jelezhet, bár az ezeket általában kísérő pernyemaximumot nem sikerült kimutatni. A sások aránya egy kisebb csökkenés után meredeken emelkedik - ahogy a makrofosszília-elemzések esetében is -, a gyékény és a békaszőlő pedig visszahúzódik, 174
