Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) ellentétben a makromaradványok által mutatott változásokkal. Hiányoznak a nádasokban korábban jelenlevő lágyszárúak is. Ez a part menti vegetáció előretörését, a láp szárazodását jelzi. E zóna paleoökológiai adatai nem igazán párhuzamosíthatok sem a keltaság, sem a római kor környezettörténeti jellemzőivel, vagy amit a korábbi adatok alapján annak tarthatunk. A kutatás későbbi fázisában, valószínűleg egy újabb mintavételi hely kiválasztásával, újabb, bolygatatlan felszínközeli rétegeket tartalmazó fúrás feldolgozásával közelebb kerülhetünk ennek a szintnek a pontosabb kronológiai és környezettörténeti besorolásához. A mezőlaki fúrás paleoökológiai értékelése makrofosszília-vizsgálatok alapján A magminta pleisztocén és holocén anyagot tartalmaz. A szelvény alján szervesanyagban szegény folyóvízi és tavi üledék, a felső mintegy 3 méterben nádtőzeg található. A magminta 395 és 35 cm között tartalmazott elég maradványt a vizsgálatokhoz. A nádtőzeg bomlottsági foka változó, különösen 125 és 240 centiméterek között igen bomlott volt. Ennek megfelelően makrofosszíliákban is szegény. Maga a minta is kevés maradványt tartalmazott (mintegy 30 „taxon"), talán a fúráspont centrális elhelyezése miatt a mederben. Mindazonáltal az üledék megőrizte a klimatikus és hidrológiai változások nyomait, és alkalmas a helyi üledékfelhalmozódási környezet rekonstrukciój ára. Az előzetes vizsgálatok alapján a szelvényt 6 makrofosszília-zónára osztottuk. Ez részben jól korrelál a pollenanalitikai vizsgálatok eredményeivel. MLM-1 zóna (395-365 cm: 16 000-12 650 cal ВС) A szelvény pleisztocén része. A maradványok alapján lassan áramló vizet rekonstruálhatunk, mely oxigénben gazdag volt. A vízben hínárfajok, például süllőhínár és csillárkamoszat éltek. A vízparti vegetációra a nád, tavi káka, iszapzsurló és a Drepanocladus aduncus mohafaj volt jellemző. A mintából előkerültek a Leptoceridae tegzes lakótokjai is. MLM-2 (365-310 cm: 12 650-11 226 cal ВС) A zóna határán az üledék összetételének változásával együtt a maradványok összetétele is változik. Jelentős hidrológiai változásokat tapasztalhatunk. Az addigi vízparti nádas vegetáció elterjed a mederben, bár a nyíltvíz foltokban továbbra is megfigyelhető. A területre ekkor az álló vízi környezet (mocsár) a jellemző, legfeljebb időszakos elöntések jelentkezhettek. A vegetációt leginkább a tavi káka, a nád és a széleslevelű gyékény jellemezte. A foltokban megmaradt nyíltvíz foltokon az állóvizekre jellemző 175