Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) A mezőlaki pollenadatok nem fokozatos változást, fokozatos életmód-átalakulást tükröznek vissza az itteni neolitikum kezdetén, hanem a növénytermesztés és/vagy az állattenyésztés gyors és erőteljes terjedését. Ez abból a szempontból új elem, hogy a preneolit hatás, illetve neolitizáció kezdetén kimutatható kísérletező szakaszt követően itt gyorsan fejlődött ki a neolit termelő tevékenység, mintha az itt megtelepedett földművelő kultúra már kialakultán érkezett volna a területre és megtelepedés, nem pedig kultúra-átalakulás jellemezte volna a vizsgált területen a neolitizációt. Természetesen ezt a fentebb vázolt neolitizációs sémát jelentős mértékben módosíthatják a finomabb, 4 cm bontásban vett minták pollenanalitikai feldolgozásai, de úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence neolitizáció ja során többféle alternatív trend is kialakulhatott, nemcsak a helyben élő mezolit és bevándorolt neolit közösségek közötti akulturációs folyamat jöhetett létre. A 210 cm körül kialakult erőteljes emberi hatást - egyenlőre radiokarbon adatok nélkül (ld. 2. táblázat) - a középső neolitikum szintjével, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának itteni kialakulásával és gyors terjedésével (MAKKAY 1982: 72, 99; MAKKAY 2003: 41) szinkronizáltuk és radiokarbon korát 5500-5000 cal ВС év közöttinek tartjuk a meglévő C-14 koradatok alapján. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak más dunántúli környezettörténeti lelőhelyeken mért, radiokarbon adatokkal korolt szelvényekkel (JUHÁSZ 2001, 2002a, b; JUHÁSZ etal. 2002). A késő neolitkorinak tartott M-8 jelzésű szintben (210-196 cm: 5000-4585 cal ВС év között) gyors és erőteljes emberi hatás kialakulását követően a fás szárúak pollenaránya fokozatosan csökkent és lágyszárúak aránya erőteljesen megemelkedett, miközben a gabonapollenszemek aránya fokozatosan csökkent. Ezek a változások az állattenyésztés hangsúlyának növekedését, a rét és legelőgazdálkodás terjedését valószínűsítik a vizsgált korban. A zóna határán a fenyőfélék visszaesésével egy időben a lucfenyő és a tölgy maximumát éri el, de a kőris is megjelenik az égerrel együtt. Nyomokban megjelenik a húsos som {Cornus mas) is, amely szubmediterrán tölgyesekben fordul elő és gyakori gyűjtögetett növény. Ezek alapján egy olyan, a feltöltődő morotva partjának magasabb részeit elfoglaló tölgy-szil-kőris ligeterdőt feltételezhetünk, amelyben még helyenként, foltokban megtalálható néhány tűlevelű faféle (előfordulhat azonban, hogy ez utóbbiak pollenjét a szél szállította ide; erre utalhat kis, 10% alatti arányuk is). 204 cm-nél egy tölgy (Quercus) csökkenés van, amely egybe esik a bükk (Fagus) első megjelenésével. Ez annak lehet a következménye, hogy a bükk könnyebben felújul, különösen égetés után. Ennek oka az, hogy a zárt lombkorona felnyílása után a fénytartalom megnő, ami kedvez a fiatal, fényigényes egyedek gyorsabb növekedésének. Emellett a bükk értékes tüzelőfa is, jelentős hőt ad, így a fémek feldolgozásánál elsődleges szerepet játszik, ezért az emberi hatás is elősegíthette terjedését (WILLIS et al 1997, 1998). A fás szárúak aránya csökken a lágyszárúakkal szemben. Bolygatásra utal a libatop (Chenopodiaceae)-félék és az üröm görbéjében megjelenő csúcs és a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) jelenléte, amelyek zavarástúrő, taposást jelző növények, 171