Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei
Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei kimutatni. Ugyanakkor a sásfélék (Cyperaceae) arányának jelentős lecsökkenését a makrofosszília-diagramhoz hasonlóan a pollendiagram esetében is megfigyelhetjük. Ismét feltűnik kis arányban a békaszőlő (Potamogeton), amely az úszó növényövbe tartozik, és megjelenése enyhe tápanyaghiányra utal. Ezzel együtt megtalálható a békabuzogány (Sparganium), a süllőhínár {Myriophyllum), és a békalencse (Lemna), amelyek mind a nyílt víztükör újbóli növekedését és úszóláp kialakulását jelzik. Ezt támasztja alá a makrofosszília-elemzés eredményeiben megjelenő Sphagnum palustre, tőzegmohafaj maradványa is, amely a nedves, hűvös környezetet kedveli (9. ábra). 220 centimétertől (5800 cal BC-től), az M-7 jelzésű szintben a lombos fák dominanciájával jellemezhető erdősült terület erőteljesen megváltozott. A fenyők aránya drasztikusan lecsökkent, szinte teljes mértékben visszaszorultak, ezzel párhuzamosan a lombos fák, elsősorban a hárs (Tilia), tölgy (Quercus), gyertyán (Carpinus) aránya ugrásszerűen megemelkedett. Érdekes, hogy ezt a változást a mogyorópollen és a pernye mennyiségének szokatlan, drasztikus megemelkedése előzte meg 6300-6000 cal ВС évek között. A zóna végén egy jelentősebb mogyoró-csúcs figyelhető meg, amelyet a fenyő félék drasztikus csökkenése, a libatop-félék emelkedése jelez. Ezzel együtt megjelenik a vadkender/komló {Cannabis/Humulus) nemzetségek pollenje is, amely bolygatást jelez. Mindezek együttesen egy esetleges emberi behatásra utalhatnak, amelynek eredményeként a mogyoró az erdőirtás és a gyűjtögetés miatt elterjedt. Az erdőirtást támasztja alá a 216 cm-nél talált pernyemaximum és az АР /NAP arány csökkenése is. Ez feltehetően a táborhelyeket, vadászösvényeket kialakító mezolit-preneolit csoportok hatása lehetett, amely főként intenzív gyűjtögetésből, vadászatból tarthatta fenn magát, de még mezőgazdasági termelő tevékenységet nem végzett. Feltételezzük, hogy a Dunántúl déli részén kialakult kora-neolit közösségek megtelepedésével párhuzamosan kifejlődött mogyorópollen előretörés esetleg már összefüggésben lehet az intenzív és tudatos gyűjtögetéssel, a Kárpát-medence más részein is kimutatott preneolitizáció folyamatával (MAKKAY 1982: 21-24, 79.; SÜMEGI 1999, 2004a, 2004b). A sásfélék mennyiségének csökkenése, a gyékény folyamatos jelenléte és a nyílt vízre jellemző fajok eltűnése arra utal, hogy a szabad vízfelület lecsökkent (de még jelen van, ezt jelzi a békalencse és a süllőhínár jelenléte is) és a part menti nádas-sásas növényzeti öv terjedt el. A nyílt vízborítás visszahúzódását okozhatta a klíma szárazabbá válása is. Majd 210 cm-től (5500 cal BC-től) a taposás, bolygatás, legeltetés és földművelés hatására terjedő gyomok (Asteraceae, Artemisia, Chenopodiaceae) jelentek meg a szelvényen belül, majd jelentős arányban léptek fel a gabonapollenek, a nyitottabb környezetet kedvelő csoportok aránya (sásfélék - Cyperaceae, páfrányfélék - Pteridophyta) is fokozatosan megemelkedett. Ez az egyértelműen emberi hatásra kialakult növényzeti változást a neolit életmód kialakulásával, a neolitizációval hozhatjuk összefüggésbe. Bár a finomabb mintavétellel történt feltárása ennek a szintnek még feldolgozás alatt áll, de az eddigi pollenadatok már jelentős eltérést mutatnak a korábban feldolgozott szelvények alapján rekonstruált emberi hatásokhoz képest (WILLIS 1997; WILLIS et al. 1995, 1997, 1998; SÜMEGI 1998, 1999, SÜMEGI étal. 1999). 170
