Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei
Hon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei alapján ez a 290-275 cm között kifejlődött pollenzóna a holocén kezdetét, a klasszikus nyugat-európai nyír-fenyő horizontnak megfelelő preboreális fázis (ZÓLYOMI 1952; JÁRAINÉ-KOMLÓDI 1966, 1969, 1987, 2000) vegetációs kifejlődésével, vegetációs fázisával szinkronizálható. Bár meg kell jegyeznünk, hogy a mezőlaki pollenszelvényben a nyír {Betűid) csak alárendelten jelentkezik, így nem teljesen felel meg az eredetileg a Skandináv-félsziget déli részén leírt (BLYTT 1876, 1881, 1893; SERNANDER 1892, 1908; von POST 1916), az ún „Blytt-Sernander" sorozatban kimutatott nyír-fenyő vegetációs fázis pollenösszetételének. A mezőlaki pollenadatok tehát alátámasztják a korábban leírtakat (SÜMEGI 1996, 1999, 2003a, b 2004), hogy a Kárpát-medence nyugati felén történt vegetációs változások, vegetációs sémák jól szinkronizálhatok német, osztrák területek vegetációs változásaival, míg a medence keleti és centrális részén a nyugatés észak-európai területektől eltérő vegetációfejlődési fázisok és sémák alakultak ki. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a mezőlaki szelvényben eltérő intervallumban történtek meg a változások, mint a nyugat- és észak-európai szelvényekben. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy az üledékgyűjtő medencében az üledék felhalmozódása nem volt egyenletes. A fenyőfélék és a nyír aránya a vörösfenyővel és a lucfenyővel szemben csökkent. A mogyoró és a vörösfenyő görbéjében van egy kis csúcs 302 cm-nél (/VwMí-mélyponttal és a fűz eltűnésével egy időben), ez szárazabb szakasz kialakulását jelezheti. Ezt követően az erdei fenyő ismét uralkodó lesz, a vörösfenyő és a mogyoró lecsökken. A felnyílással egy időben a fűfélék {Poaceae), a libatop-félék {Chenopodiaceae) és a szegfűfélék {Caryophyllaceaé) aránya megnő. Az üröm végig jelen van a zónában, mintegy utalva arra, hogy az erdőt megszakíthatja, vagy a magaspartot övezheti egy-egy kiterjedtebb, szárazabb fátlan folt. Eltűnik a békalencse, a gyékény és a süllőhínár, ezzel együtt megnő a sásfélék aránya, jelezve egy elsekélyesedést, elláposodást, sasos rét kialakulását és a nyílt víz visszaszorulását. Majd a preboreális kor végén, az M-6 jelzésű zónában (275-260 cm: 9100-8800 cal ВС) ismét erőteljesen megváltozik a pollenösszetétel és ZÓLYOMI (1952) elképzeléseivel szemben sztyeppfázis közbeiktatása nélkül a tűlevelű tagja, a fenyőerdők fokozatosan visszaszorulnak és előtérbe kerülnek a lombosfák, elsősorban a tölgy {Quercus), a mogyoró {Corylus), a hárs {Tilid) és szil {Ulmus). Ezek a paleobotanikai adatok azt sugallják, hogy a korábbi tűlevelű dominanciával jellemezhető ligeterdőben, a globális hőmérsékletváltozás hatására megtörtént a lombozatot alkotó növények cseréje és a tölgyszil-kőris keményfás ligeterdő már ekkor, mintegy 9000 évvel ezelőtt, a Krisztus előtti 8. évezredben kialakult. Ugyanakkor ez a tajga/tölgyerdő típusú vegetációs váltás azt is bizonyítja, hogy a Dunántúlon több helyen megfigyelt és leírt (JUHÁSZ 2001, 2002a, b; JUHÁSZ et al. 2002) tűlevelű erdő/lombos erdőváltás nem egy elszigetelt lokálisan lejátszódó jelenség, hanem a Dunántúl nyugati részén a holocén vegetációfejlődésnek egyik jellemző vonása (SÜMEGI 2001a, b 2003a, b 2004). Ez a jellegzetesség jól párhuzamosítható a Kárpát-medence több területén leírt vegetációváltozásokkal (WILLIS 1997; WILLIS étal. 1995, 1997; SÜMEGI 1998, 1999, 2001a, b, c; SÜMEGI etal 2002). 168
