Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei Azaz a terület, vagy annak környéke (Bakonyalja) menedékként, refugiumként, vagy a refugiumból kiáramló fajoknak a terjedési zónájaként, ún. „migrációs" övezeteként működhetett a pleisztocén végén. A fás szárúak aránya kiemelkedő volt ebben a szintben, meghaladta a 80%-ot, ezért feltételezhető, hogy zárt, vegyes lombozatú fenyőerdő (kevert lombú tajga) alakulhatott ki a vizsgált folyómeder partjain, késő glaciális jellegű ligeterdőt alkotva. 8. ábra. Mezőlak I. fúrás pollendiagram 2, radiokarbon adatokkal (cal ВС), ülepedési rátával, üledékvizsgálat és a pollenösszetétel statisztikai eredményeivel kiegészítve Fig. 8. Mezőlak drilling no. I. pollen diagram 2,, with radiocarbon data (cal ВС), supplied with sedimentation rate and statistical results of the deposit survey and pollen content Ezek alapján egy relatíve enyhébb klímára utaló, főként tűlevelű fajokból álló erdő rekonstruálható, amelyet valószínűleg kívülről, a lösszel fedett magasparton sztyepprétek is öveztek. A mélyebb fekvésű, alluviális, nedves területek jelenlétére utalnak a boglárka-félék {Ranunculus), a galaj {Galium) és az ernyősvirágzatúak (Apiaceae, korábban Umbelliferae) egyes fajai. A vízparti vegetációt a keskenylevelű gyékény {Typha angustifolia), a nád {Phragmites) és a palkafélék (Cyperaceae) családjának tagjai képviselik, ez utóbbiba elsősorban a sis {Carex), a káka {Schoenoplectus) és a palka {Cyperus) különböző fajai tartoznak. Ezek nagy része mocsarakban élő, közepes vagy nagy vízigényű (mező vagy 162