Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 A kazár kapcsolatok vázolásának a része Levédi nemes kazár feleségének a története, a Levedinek tett kagáni felajánlás, hogy népe fejedelmévé teszi, és végül az utóbbi eredményeként Árpád kazár szokás szerinti pajzsra emelése. Végül a besenyők Levedia elleni támadása is része a türkök (magyarok) részletes történetének. Egyszeri olvasásra is látható, hogy a 38. fejezet első története lényeges vonásaiban különbözik a munka egyéb részein leírt történetektől, legyen szó a besenyőkről, vagy akár a horvátokról, szerbekről, sőt az arabokról. Jól felépített, előrehaladó beszámolóról van szó, melynek kifutása a lezáró mondat, Árpád nemzetségének kizárólagos uralkodásáról. A részletezés mellett a konkrét nevek említése is önálló forrásra utal. Levédi, Almos, Árpád nevéhez meghatározott események kapcsolódnak. Levédi végeredményben a türkök (magyarok) egész korai történetét jeleníti meg, egyetlen személyben kötődnek hozzá olyan események, mint az első szálláshely, a kazár kapcsolatok, kényszerű szállás- és uralomváltás. Az utóbbi esetben hangsúlyosan ki kell emelni, hogy Levédi ugyanaz a személy, akivel a türkök (magyarok) története elkezdődik, és ő az is, akivel végződik is dinasztiájának a története, átadva helyét Álmos, vagy Árpád nemzetségének. Levédi emblematikus figurája a korai történetnek, a maga személyében sűríti azokat az eseményeket, melyek megtörténéséhez nem feltétlenül elég egy generáció. A személynevek esetében tehát egyértelműnek látszik, hogy türk (magyar) hagyományról, beszámolóról beszélhetünk. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a népnevek esetében. Ezek közül a besenyő támadás elmondása nyomán előbukkanó szávartü ászfalü-t kell említeni. Értelmezési nehézségei ellenére (CZKGLÉDY 1959; RÓNA-TAS 1996: 221-223, 324-325; UNGVÁRY 1999) nem tekinthetjük véletlennek előfordulását. A besenyő és a magyar fejezetekben szó esik még a kangarokról, a kabarokról, akik külön álló csoportját alkotják az előbbi esetben a besenyőknek, az utóbbiban a türköknek (magyaroknak). Szó van a 37. fejezetben az úzok földjén maradt besenyőkről, akik fontosnak tartották, hogy öltözetükkel jelezzék különállásukat. A száfartü ászfalü-k is ennek alapján fontos szerepet játszottak a magyarok népalakulási folyamatában, de a rájuk vonatkozó esetleges adatok bizonytalansága miatt pontos megállapítás nem tehető. Három alkalommal való említésük (konkrétan DAI: 38/9—10, DAI: 38/26—28, visszautalással DAI: 38/61—65), szövegkörnyezetüket is tekintve, császári elmélkedés eredményére is gondolhatunk. Konstantinos találkozhatott egy olyan irattal, melyben az állt, hogy a türkök (magyarok) rendszeresen követeket küldtek a Perzsia felé lakó néprészhez, melynek a neve is az iratban szerepelt, esetleg magyarázattal ellátva. Végül ez az információ került be széttöredezve a 38. fejezet különböző helyeire. Annyi bizonyos és fontos, hogy a császár közlése szerint a szávartü ászfalü a türkök (magyarok) régi elnevezése. A népnév említése nem kell, hogy idegen forrásból származzon, csak a közlés ideje lehetett más, mint amikor a Levédi—Álmos-Árpád történet elhangzott. Szintén a DAI: 38/3—55 türk (magyar) forrására utalnak olyan megjegyzések, melyek nem lehetnek a császár önálló ötletei. Ilyen Levédi „első vajda" címe, valamint az a közlés, hogy a törzsek élén állók is ezt a címet viselik. Most elsősorban nem az a lényeges, vajon a vajda cím szláv tolmácsoláson keresztül került a szövegbe, vagy már a bizánci görög nyelvben jelen volt mint jövevényszó (GYÖRFFY 1959: 96-97; KRISTÓ 1980: 34-35), hanem az, hogy a császár közli az első vajda és a többi vajda viszonyát. A türkök (magyarok) törzseit vajdák irányították, de Levédi kiemelkedett közülük, ami az „első vajda" címben jelent meg. Az első vajda időbeli vagy rangbéli viszonya az utóbbi időben vita tárgya lett (UNGVÁRY 1998). Amikor a kazár kagán Levedit hivatja, és felajánlja neki, hogy népe fejedelmévé teszi, akkor nyilván a rangbéli elsőség domborodik ki. Viszont, figyelemmel a fentiekben említett, a Levédi történetet jellemző sűrítő jellegre, nem hagyható figyelmen kívül az „első vajda" időbeli elsősége sem, amiből egy visszatekintő történeti elbeszélésben rang tekintetében is megnyilvánuló elsőség következett. A kettő, idő és rang szerinti „első" jelző nem zárja ki, sőt feltételezi egymást. Továbbra is azonban mértékadónak kell tekintenünk Moravcsik Gyula megjegyzését, miszerint a császári szöveg „első vajda" kifejezései kétértelműek, egyik értelmezési lehetőséget sem zárják ki (ÁMTBK: 42/16 jegyzet). A forrása azonban csak türk (magyar) lehet, ugyanis nem általános viszonyokat, hanem konkrét kapcsolatot ír le. 327