Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 A fazekak általában kifelé megduzzadt pereműek, nagyon jól korongoltak (45/6 — grafittal és homokkal soványítva; 45/7; 46/4). T-szerűen megvastagított perem is előkerült (46/8). Az ásatás egyetlen fedője (46/7) is itt került elő. 1. sír A szóban forgó sír (16. tábla) egy bal oldalán fekvő, zsugorított csontvázas, melléklet nélküli gyermeksír (a III. felülettel szemben, a már említett esőelvezető árok oldalában került elő). Tájolása dél-északi. Részben az ovális sírgödör is előkerült (a keleti oldalt elpusztították a csatorna ásásával), amely legmélyebb pontján is csak 30 cm mély. A csontváz rendkívül rossz megtartású volt. : ' Temető egyéb nyoma nem került elő (а В szelvény célja az esetleges további sírok megtalálása volt). ÉRTÉKELÉS, KRONOLÓGIA A bemutatott jelenségek közül legidősebb kétségtelenül a 6. ház. Technikailag még a kézzel formázás a döntő (nagyjából 80 és 20% az arány), a díszítésben pedig jelen vannak a különböző bütykök. Ezek illetve a 27/2 és 33/11 töredékek kannelLíraszerű, bemélyített díszítése valószínűleg Hallstatt hagyományként értékelhető. A kis lágy S-profilú tálkáról már volt szó részletesen (30/10). Az egyenes oldalú fazék, amely ezen objektum legnagyobb számban jelen lévő formája — mint a házi kerámia általában — hosszú ideig használatban volt. Az itt előkerült fibuláról már részletesen volt szó, ez alátámasztja a leletanyag által nyújtott képet. Mindezek alapján a 6. ház kronológiai helyét a LT A fázisban lehet meghatározni, annak is inkább a második felében (LT A2). Időben továbbhaladva a következő a KE 6 nevű ház. Az ebben az objektumban előkerült töredékek zöme korongon készült (több mint 70%). Itt elsősorban a bordával díszített S-profilú tálakat kell megemlíteni. Az objektum a kora LT korszak második felére keltezhető (LT В). A leletanyag kis mennyisége miatt (illetve még inkább annak jellegtelenségének) és a fémleletek hiányának köszönhetően azonban meglehetősen nehéz bármi közelebbit mondani. Ugyanebbe a horizontba tartozik a 66. objektum, amely szintén nem szolgáltatott nagy mennyiségű leletanyagot. Itt a bordával díszített S-profilú tál, a grafittal soványított, fésűzés nélküli klasszikus fazékforma a jellemző. A körpecsét a LT В jellemző dísze, így az ilyennel díszített töredék alapján, illetve a fent elmondottak alapján ez az objektum a LT B2 kor emléke. A KE 27—29 háznál egy korábban már említett jelenséggel szembesülhetünk (az objektum leletanyaga összekeveredett, különböző korszakok anyaga került itt egybe, minden valószínűség szerint a feltárás körülményeinek következtében). A leletanyag gerincét elsősorban a különböző S-profilú formák jelentik (ide illeszkedik a körpecsét jelenléte is). Ez a leletanyag leginkább a LT B2-re datálható. Ugyanakkor jelen vannak ugyanitt olyan fésűdíszes töredékek (37/8, 9), amelyek későbbre datálhatóak. Az objektum leletanyagába tartozó szarvasfülekről részletesen volt szó, formájuk jellegzetesen Hallstatt kori (hasonlóan a kézzel formált edényekhez tartozó bütyökdíszítésekhez, utóbbiak valószínűleg szintén a Hallstatt kultúra leletei). Mindezek után azt a következtetést kell levonni, hogy a leletanyag zömét kitevő B2 korú kerámia a korhatározó, a többi korszak leletanyaga pedig belekeveredett (egy vagy több meg nem figyelt objektum is elpusztul az említett bolygatások alkalmával). Ennek eldöntése azonban utólag reménytelen vállalkozás, azonban kétségtelen, hogy a legnagyobb arányban jelenlévő leletanyag a LT B2 korszaké. 27. Л csontokon elvégzett C-14es vizsgálat eredménye 2390±50 BP (1 sigma: cal AD 729-724 vagy cal AD 527-391). A vizsgálatot a MTA debreceni Atommagkutató Intézete végezte el, a vizsgálat száma deb-7238 (vizsgálat időpontja 2000. április). 207
