Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletanyaga" A VI. felület 5. házának leletanyagában a tálak szerepelnek a legnagyobb számban. A leletanyag egyetlenjellemző agyagszitula töredéke is itt került elő (40/8). Az objektum leletanyaga leginkább a LT B2re jellemző, azonban itt is érezhető a fémleletek hiánya miatti nehézség a datálásban. A 2. ház leletanyagára már elsősorban a fésűdísz illetve az ezzel díszített fazekak a jellemzőek (ugyanakkor hiányoznak a leletanyagból az S-profilú tálak töredékei). A hasonló leletanyagot Sopronban a közép LT-re datálták (JEREM et al. 1984-85: 6). Azonban a 43/5 alatt látható Т-szerûen megvastagodó perem jelenléte már inkább a késő LT felé mutat, így a 2. ház datálása leginkább LT C2/D1. Végül meg kell említeni a KE 5 jelöléssel ellátott leletanyagot, amely gyakorlatilag szórvány, azonban olyan formák illetve díszítések vannak itt jelen, amelyekkel az anyag többi részében nem találkoztunk (például besimított hullámvonal), ez elsősorban késő LT jellemző. Itt került elő a leletanyag egyetlen omphalosa (46/5) illetve fedője (46/7). A különböző, T-szerűen megvastagított peremű fazekak (46/4, 8) szintén a késő LT-re jellemzőek. Datálni természetesen a KE 5-öt nem lehet, hiszen nem egy régészeti egység, azonban a leletanyagban vannak késő LT-re datálható leletek. ÖSSZEGZÉS A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy a séi lelőhely a korban megszokott, falusias, néhány házból álló telepek sorába tartozik. A leletanyag egy része a későhallsatt periódus második felére keltezhető, majd a későhallstatt—koralatene átmenet időszaka után a következő — mennyiségileg legnagyobb súlyúlelethorizontot a LT B2 korszak jelenti. Egy ház képviseli a LT C2/D1 korszakot, a késő LT-időszak pedig már csak szórványként van jelen, legalábbis a feltárások által érintett területen. A séi telep tudományos szempontból legfontosabb periódusa kétség kívül a későhallstatt—koralatene átmeneti időszak. Igen fontos leleteket hagytak ránk a kora vaskori lakossággal békés kapcsolatokat fenntartó szkíták és kiemelkedő jelentőségűek a 6. háznak a legkorábbi kelta periódusra keltezhető leletei is, hiszen - fémlelettel alátámasztva - a Dunától és Sopron vidékétől távolabb is jelzik a LT A- horizont meglétét. IRODALOM BALASA, G. (1959): Skytské pohrebisko v Presel'anoch nad Ipl'om (Ein skythisches Gräberfeld in Presel'any nad Ipl'om). — Slovenská Archeológia, 7(1): 87—98. BÁNDl G. (szerk.) (1982): Kapcsolatok Eszak-Dél között — Nord-Süd Beziehungen. — Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 16. BENADÍK, B. (1961): Die Grafitkeramik in latènezeitlichen Gräbern in der Slowakei — Slovenská Archeológia, 9: 175-208. BONIS, É. (1969): Die Spätkeltische Siedlung Gellérthegy—Tabán in Budapest. — Budapest. BUCHSENSCHUTZ O., CSERMÉNYI V., GuiLLAUMET J-P. és SZABÓ M. (1990): Francia-magyar ásatás Velem-Szentviden. Előzetes jelentés az 1988-1989. évi kutatásokról. — Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 19(2): 7—37. BujNA, J. (1989): Das latènezeitlichen Gräberfelder bei Dubník I. — Slovenská Archeológia, 37/2: 245-354. BujNA, J. (1991): Approach to the study of the Late Hallstatt and Early La Tène periods in eastern part of Central Europe: results from comparative classification of Knickwandschale. — Antiquity, 65: 368-375. BujNA, J. és ROMSAUEk, P. (1983): Späthallstatt- und frühlatenezeitliches Gräberfeld in Bucany. — Slovenská Archeológia, 31: 277—324. 208