Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője
BÍRÓ Sz.: Savaria nyugati temetője A szürke, keményre égetett kerámiában is megtaláljuk a lapos tálakat. Formára a festett vörös tálakkal mutat rokonságot behúzott pereme, Intercisában általánosságban a II. század közepén váltja fel a vörös változatot, de elterjedése csak a Severus-korra tehető (PÓCZY 1957: 44, Abb. 38. T. 1). Bár a temető anyagában töredékesen megtaláljuk a nagyobb méretű tányérokat is, mégis a kisebb változata a gyakoribb, amelynek oldalfala enyhén konkáv, a perem belső része pedig alávágott (6. tábla 12; 14. tábla 2-3.). A IV. század második felére keltezhető temetőkben gyakori típus (SzŐNYl 1979: 45; OTTOMÁNYl 2002: 140), a somogyszili temetőben majdnem minden előkerült darab női vagy gyermeksírból került elő (BURGER 1979: 12. ill. Taf. 2/5b,3b; Taf. 5/31,7; Taf. 10/42,3; 43,5; Taf. 11/54,4; Taf. 12/69,17; Taf. 15/79,5; Taf. 18/94,5; Taf. 24/143,5). A felületét gyakran díszítik besimítással vagy mázzal (OTTOMÁNYl és SOSZTARITS 1998: 155; MKDGYKS 2002: 109, XI. t. 289). A IV. századi temetőkben kedvelt melléklet, talán a temetési szertartás részeként használták (LÁNYI 1972: Abb. 2. típus). Több horpasztott falú pohárhoz tartozó töredéke is lehet azonosítani a leletanyagban. A Liget Hotel 5. sírjából előkerült 2 töredék (8. tábla 8-10.) peremkiképzésének formai párhuzamát Carnuntumban találjuk meg a II—III. századi anyagban, itt a legiotábor területére lehetett lokalizálni a helyi műhelyt. (GASSNKR 1990: 275-276; ÉRTÉL KT ALII 1999: 49, Taf. 29, 38. sír 2; Taf. 53, 105. sír 2). A Varsányi albumban lerajzolt horpasztott falú poharat a rajz alapján korábbra, az I—II. századra lehet keltezni (BONIS 1942: XVII. t. 13). A leletanyagunkban nemcsak 10—15 cm-es poharak találhatóak meg, hanem a Liget Hotel 3. sírjában egy majdnem 30 cm magas darabbal is találkozunk, és valószínűleg szintén nagyméretűek lehettek a Varsányi-albumból ismert darabok is. Ezek urnaként való használata nem szokványos a római időszakban. A formát a II—III. században kezdik el helyi műhelyek gyártani, anyagkidolgozása alapján is inkább a III. századra tehetőek, Pannoniában ez a típus a II. század végétől a III. század végéig megtalálható (PÓCZY 1957: 83, Abb. 42.T. 64; TOPÁL 1981: 90; Pl. II. 4/1; Pl.VIII. 21/8; PL.XXIII. 69/15; Pl.XXXV. 106/6; Pl.XLVIII. 152/1-2; PETZNKK 1997: 254). A temető kerámiaanyagában csak két háromlábú edény töredékével találkozunk, az egyik egy lábtöredék, a másiknak viszont már a formája is jobban meghatározható (15. tábla 7.). Keltezése a Flaviuskortól (ISTKNIC 1999: Fig. 133, TVl típus; ISTENIG 2000: 66.6, 78.8) legalább a markomann háborúkig terjed (TOPÁL 1981: 89). Bár konyhai edény, sírokban is nagyon gyakori, ahol talán áldozati ételt helyeztek el bennük (BONIS 1942: 24, XXIV. t. 19). Füstölőtál-töredékeket is találunk a leletanyagban, ezek alapján azonban formai besorolásuk és keltezésük igen tág határok között mozog (6. tábla 3.). Az urnák és fazekak lefedésére szolgáló fedők különböző típusai egészen a IV. századig megtalálhatóak a római anyagban, a típusuk alapján esetleg csak egy-egy szűkebb területen lehet kronológiai sort felállítani. Talán a korábbi csoportot képviseli az a néhány fedő, amelynek fogórésze nincs kiképezve, peremük egyenesre vágott (7. tábla 9; 22. tábla 2). Ilyen típus az I. századi Pannoniában gyakori (BÓNIS 1942: II. t. 4a; PETRU 1972: T.LIX/40; TOPÁL 1981: 89; ISTENIG 2000: Pl.27.5). Valószínűleg egy későbbi típust képvisel az alávágott peremű, jobban profilált peremű gombos fedő, amelynek belső részét gyakran vájattal látták el az edény elhelyezésére (9. tábla 5.). A Szent István Park—Liget Hotel 10. és 13. sírjainak bontása közben egy korábbi kerámiakészítő műhely termékeiként két kerámiatípus került elő meglehetősen nagy számban: a függőlegesen álló peremű bögrék és korsók ill. a gyűrűs peremű tálak. A függőlegesen álló peremű edények estében többször megfigyelhető a helytelen égetés következményeként deformálódás vagy foltosra égés. Ezek pereme gyakran két vagy három részre osztott. Már korábban említettem, hogy ezeket a kerámiákat csak egy fazekasműhelyhez tartozó objektum betöltéseként lehet értelmezni. Mindkét típust az anyaguk alapján a III. század második felére-IV. század első felére lehet keltezni. Egyetlen apró besimított díszítésű peremtöredék került elő a Liget Hotel 13. sírjából. A világosszürke, függőlegesen álló, kissé megduzzadt perem minden bizonnyal egy tál töredéke lehetett, mivel kívül is és belül is megtaláljuk a vízszintes besimításokat. Ez a díszítésforma a IV. század közepétől je94
