Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 lenik meg, Savariában is feltártak több műhelyét (OTTOMANYI és SOSZTARITS 1998); de feltehetőleg nem tartozott sír mellékletei közé. 4.1.3. Mécsesek Az anyagunkban található mécsesek mindegyike firmamécses, a Szent István Park — Liget Hotel két kisebb töredéktől eltekintve a többiről csak a bélyeg feliratát ismerjük. Két FORTIS bélyeges került elő a Szt. László király utcából ill. Szt. Imre u. közepéről, egy CRESCES bélyeges a Ritter-féle szőlőből ill. egy QCC bélyeg, ami helyesen valószínűleg QGC lehetett a Jókai u. 14. sz. alatt sírból. Mindegyik mesterbélyeg az importált darabokon már a Kr.u. I. század végétől megjelenik, de mindegyik esetében helyi, provinciális gyártással is számolni kell, amely egészen a IV. század derekáig nyomon követhető (ALRAM-STKRN 1989: 70—79). Savariában is megtalálható mindhárom névbélyeg különböző helyi műhelyhez köthető öntőmintán (IvÁNYI 1935: 22), tehát a mécsesek inkább helyi gyártmányokként értelmezhetőek, amelyek keltezése viszont — műhelyek pontos ismeretének hiánya miatt — elég tág határok között mozog. 4.2. Üvegek A temető anyagában elenyésző mennyiségben vannak üvegtárgyak, ami meglepő, hiszen elsősorban a korarómai temetők anyagában nagyon gyakori tárgytípus. A Varsányi-albumból ismerünk két darabot rajzról (Kálvária melletti szőlők), valamelyest ezek is alkalmasak a meghatározásra. A kónikus testű, hosszú nyakú üvegcse (BARKÓCZI 87. típus = IsiNGS Form 62 AB) az I. század végétől— II. század elejétől található meg a pannóniai anyagban (BARKÓCZI 114). A másik kék színű körte formájú üvegcse valószínűleg szintén egy balsamarium lehetett (BARKÓCZI 88. típus), amely forma Savariában gyakori egészen a II. század elejéig. A Jókai u. 3-ból előkerült horpasztott falú balsamarium (BARKÓCZI 96. típus) a II—III. századi leletegyüttesekben található meg (7. tábla 1—2.). A Liget Hotel hatalmas anyagában csak egy értékelhető darabot ismerünk: egy színtelen pohár függőlegesen álló peremtöredékét, bár elég kis töredékről van szó, talán az egyenes oldalfalú, kis talpgyűrűvel ellátott poharakhoz tartozhatott (BARKÓCZI 42. típus), amely a III—IV. század fordulóján terjed el a provinciában (14. tábla 10.). 4.3. Fémek Az egyik leggazdagabb fémleletünk a Magyar Nemzeti Múzeumban található kígyófejes aranygyűrű (22. tábla 5.). A kígyófejes díszítés elsősorban a karpereceken gyakori a IV. század második felére tehető temetőkben, a gyűrűs változata ritkább (LÁNYI 1972: Abb. 62, 13. típus). Nagyon kevés értékelhető bronztárgy került elő. A Liget Hotel 10. sírjából előkerült bronzlemezből készített karperec (12. tábla 10.). A legegyszerűbb típus, mindenfajta díszítés nélkül; keltezése nehéz, annyi megállapítható, hogy a nyitott karperecek a későrómai időszakban nagyobb számban fordulnak elő (LÁNYI 1972: Abb. 59, 1). Egyik legérdekesebb a Liget Hotel 3. sírjából előkerült bronzbetűk (8. tábla 1-2.). Az egyik egy E-betűt formáz, a másik egy betűtöredék, amely egyetlen betű töredéke sem lehet ilyen formában a törésfelületeket tekintve. A betűk egy bőrövre voltak felfüggesztve. A szakirodalom kevés ilyen betűt ismer, az ezzel egy csoportba sorolható feliratos vagy áttört díszű öweret már gyakrabban előfordul a római leletanyagban (BURGKR 1966: 153, 111. sír). A darabok párhuzamaiból következtetve a betűk valószínűleg az „VTERE FELIX" kívánság betűihez tartoztak. Maga a felirat nem ritka a különböző tárgytípusokon (pl. tükörkeret, gyűrűkő) (TÓTH 1981: 145 skk). Egy lyoni párhuzam alapján a betűtöredékünket is értelmezni lehet: egy E-betűhöz tartozhatott, amelynek alsó száráról egy kisebb hurok vagy kampó csüng alá (BuLLlNGKR 1972: 278). A darabunkhoz hasonló veretek találhatók meg a 95
