Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Tatai káposztaleveles tál restaurálása

FERENCZ Е.: Tatai káposztaleveles tál restaurálása A FAJANSZ EDÉNYEK ELTERJEDÉSÉNEK ÉS A TATAI FAJANSZGYÁR MŰKÖDÉSÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE A fajansz a XVII—XVIII. század legnépszerűbb kerámiaműfaja volt. A XVIII. században, az európai porcelán felfedezése után (1709) széles körök igényei számára próbálta pótolni a kincset érő porcelánt. A nemesség és a városi polgárság ón- és fajanszedényeket használt és fajansz díszkerámiákat helyezett el otthonaiban. Ezek a fajanszáruk ekkor már adaptálták a porcelán edénytípusait, díszítésének módját (az ún. porcelántechnika), mintáit (dekorokat), és követték a népszerű porcelánplasztikát. A máz hófehér felületén elszórtan megjelenő dekor már a porcelán befolyását mutatja, ugyanakkor az alapanyag és a máz vastagsága miatt a fajansz minden esetben megőrzi vaskosabb, nehézkesebb, rusztikusabb karakterét. A művészi kerámiagyártás Tatán — mint az ország egész területén általában — a török alól felszabadult területek gazdasági fellendülésével párhuzamosan, a XVIII. század közepén vette kezdetét. Ez a jelenség összefügg azzal a ténnyel, hogy a város 1727-tól az Eszterházy család Tatagesztesi uradalmának központja volt. A gyárat Eszterházy József alapította 1758-ban, bár a Holicsról meghívott Pfeiffer Sebestyén még abban az évben elhagyta az üzemet, ami annak ideiglenes megszűnését vonta maga után. A tényleges indulás 1768-ban, gróf Eszterházy Ferenc idején, három holicsi mester érkezésével kezdődött. Ok hárman vették bérbe a gyár épületét. Pram András a gyár vezetője, az égetés és a masszák felügyelője lett, bár rövid időn belül Hermann Sándor vette át a helyét. Deutscher Pál dekorfestőként működött Schweiger Antal személyében, pedig nagyszerű mintázója lett a gyárnak. A gyár arculatát adó termékek között szerepelnek a plasztikának álcázott edények, amelyek megtévesztőén hasonlítanak a természetben előforduló alapformákhoz (papagáj alakú palack, káposztafej alakú tál, levél alakú tálca, rákos tányérok, asztali díszek-, fiókos szekrény, tintatartó). A gyár termékei egy rövid klasszicizáló stílustól eltekintve a XIX. század elejéig alig változnak. A gyár a virágkorát Hermann Sándorné Frank Krisztina vezetése alatt éli. A XIX. század második évtizedében lánya Terézia és Schlögl János György vezetése alatt a fajanszgyár már hanyatlik. Schlögl János György lánya Pasteiner Józsefhez megy feleségül, 1824-ig övék a gyár. Ekkor már kőedény is készül Tatán, amely alapanyagának és mázának kikísérletezéséhez Stingl Vincét kérik fel, akinek a magyarországi porcelángyártásban kulcsszerepe van. 1824-ben Fischer Mór tulajdonába kerül a gyár, aki hamarosan fiát bízza meg a vezetéssel. 1870-es években porcelánfestődét indítanak Fischer Dezső irányításával, ami a XX. század elejéig működött a Herendről, majd később a csehektől hozott fehéráruk felhasználásával. Eközben az eredeti gyár részlegben teljesen a kőedénygyártásra állnak át. A gyárban készült tárgyak ekkor már kizárólag a polgári igényeket célozzák, így magas művész értéket nem képviselnek, piacon, vásárokon árulják őket. Jelenleg a művészi kerámiagyártás emlékeit kiállítás keretében mutatják be (KÖVKSDI 1996). RESTAURÁLÁS ELŐTTI ÁLLAPOT A tárgy raktári körülmények közül került hozzám (1. ábra). Felületén a levélformák mélyedéseiben erősen beült poros, zsíros szennyeződéssel (2. ábra). Sokat rontottak esztétikailag, a tárgy felületén elszórtan elhelyezkedő sellak pöttyök, amelyek a leltári számok rögzítésekor kerültek a felületre. A tál jó fizikai megtartású, törés, repedés nem volt rajta, de két nagyobb és két kisebb hiányt lehetett a borító leveleken behatárolni. A máz szintén jó állapotban volt, csak a levélszéleken, peremeken, ahol a tárgy nagyobb igénybevételnek volt kitéve, lehetett több kisebb-nagyobb lepattanást, kopást látni. 370