Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Néprajz - Munka Hirnök Katalin: Summások Apátistvánfalván az adatközlők visszaemlékezései tükrében
MUNDA HlRNÖK К.: Summások Apátistvánfalván az adatközlők visszaemlékezései tükrében Az adatközlők elbeszélései is alátámasztják, hogy a summások rossz körülmények között laktak a szezonmunka ideje alatt. A különböző hatalmi szervek ugyan számos határozatot fogadtak el ennek javítása érdekében, de ezeket többnyire nem hajtották végre. Az 192l-es genfi nemzetközi munkaügyi konferencia ajánlását, mely a mezőgazdasági munkások lakáskörülményeiről és fekvőhelyéről szólt, a magyar parlament 1925. március 4-én fogadta el. De a földművelésügyi miniszter csupán 1928-ban küldte szét a mezőgazdasági munkások biztosításáról szóló 30200 sz. körrendeletét. A körrendelet a következőket tartalmazta: a munkások szállását rossz idő esetén fűteni kell, a munkásoknak saját fekhellyel kell rendelkezniük, valamint mosakodási lehetőséggel, a szalmazsákokat cserélni kell, külön szálláshelyen kell elhelyezni a férfiakat és nőket, istállót és pajtát a szükséges átalakítások nélkül nem szabad szálláshelyként használni. A miniszter parancsba adta beosztottainak, hogy a szálláshelyeket felügyeljék és tapasztalataikról 1928. szeptember l-ig készítsenek jelentést (LKNCSKS 1982: 138—139). A beérkezett jelentéseknek köszönhetően a miniszter még ugyanabban az évben újabb körrendeletet adott ki. A 36886/1928. sz. körrendelet többek között a következőket tartalmazta: „Arról értesültem, hogy az elszerződött mezőgazdasági munkások elhelyezése (lakóhelyei, szállásai) a közegészség és közerkölcsiség kívánalmainak az országban több helyen nem felel meg. Gyakori pl. az az eset, hogy egyes gazdaságokban nemre való tekintet nélkül közösen vagy szálláshelyül nem megfelelő istállóban vagy palytában helyeznek el. "(LENCSÉS 1982: 139). Ugyanebben az évben adta ki a belügyminiszter a 251433/1928. sz. körrendeletét, melyben kiadta a beosztott szerveknek, hogy felügyeljék a szálláshelyeket. О is arra a megállapításra jutott, hogy erkölcsileg nem megengedhető, hogy a férfiak és nők egyazon szálláson alszanak (LKNCSKS 1982: 139). Erről hasonlóképpen vall egy apátistvánfalvi asszony is: „A summások istállóban a földön, szalmán aludtak. Addig az istállóban birkák voltak, akkor hajtották ki őket, amikor mi jöttünk. Aztán hoztak friss szalmát, mindenki megcsinálta a fekhelyét. Az egyik oldalon a férfiak, a másik oldalon a nők aludtak. >m 1930-ban a munkaügyi és népjóléti miniszter kiadta a 36328 sz. körrendeletet a mezőgazdasági munkások szálláskörülményeiről, amelyben részletesen leírta, hogyan kell az uradalmak tulajdonosainak gondoskodniuk a munkások egészségügyi és higiénés körülményeiről (a fekhelyeknek száraz deszkából kell készülniük, a deszkákra száraz szalmazsákot kell tenni, amelyet minden turnusváltásnál ki kell cserélni stb.) (LKNCSÉS 1982: 139-140). A 37744/1930. sz. körrendelettel a munkaügyi és népjóléti miniszter a korábbi körrendeletet hatályon kívül helyezte azzal az indokkal, hogy annak végrehajtása a súlyos gazdasági helyzet miatt újabb terheket róna az uradalmakra (LKNCSKS 1982: 140). Annak ellenére, hogy a munkaadóknak a munkásszerződésben a szálláskörülményeket is le kellett fektetniük, ez alól igyekeztek kibújni. Csupán a vizsgált munkásszerződések kis hányadában találtam ilyen kitételeket: Széchenyi gróf kálmáncsai uradalmával 1926-ban kötött munkásszerződésnek 9. és 13. pontja a következőket tartalmazza: „Köteles a munkaadó a munkások tisztességes elhelyezéséről... gondoskodnia. Reggel és esti világításra hetenkint legfeljebb egy liter petróleum adatik ki. " (BOROSS 1967: 262—263). Ignác Aladár somogyfajszi uradalmával kötött munkásszerződésben találjuk: „... az aratás és egyéb szükséges munkálatok elvégzésekor munkások kénytelenek megelégedni, ha az uradalom lakásként pajtát, félszert vagy istállót bocsájt rendelkezésükre. " (BOROSS 1967: 273). Az adatközlők szerint a szállásviszonyok a 30-as, de különösen a 40-es években fokozatosan javultak. Az egyes uradalmak között természetesen voltak eltérések. Általában a következő válaszokat kaptam erre a kérdésre: „ Baranya megyében istállóban aludtunk, príccseken. Volt szalmazsákunk. A lepedőt az uradalom adta. Két oldalon aludtunk, az egyik oldalon a nők, a másikon a férfiak. "" Vagy pedig: „Komárom megyében barakkokban aludtunk. Mindenkinek volt saját fekhelye. Lepedőt és takarót az uradalom adott. A férfiak és nők külön barakkban aludtak. " 2 " 18. Kovács Jánosné (1923), Apátistvánfalva, közlése. 19. Doncsecz Istvánné (1925), Apátistvánfalva, közlése. 20. Holecz Mária (1925), Apátistvánfalva, közlése. 348
