Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Néprajz - Munka Hirnök Katalin: Summások Apátistvánfalván az adatközlők visszaemlékezései tükrében

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 A kapott adatok igazolják Petánovics Katalin zalai pallérokról tett megállapításait. A terepen gyűjtött adatok alapján megállapította, hogy nagyon jóindulatú vagy túlságosan rosszindulatú pallérok csak egyedi esetekben fordultak elő. A pallérok többsége általában a középutat választotta úgy a munkásokkal való kapcsolatában, mint az uradalom érdekeinek képviseletében. Általában mértéktartás jellemezte őket a vagyongyűjtésben is (PKTÁNOV1CS 1978: 203). A szezonmunkások keresetéről kevés adattal rendelkezünk. Az adatok azt bizonyítják, hogy fizetést többnyire gabonában kapták, egyes munkákért pénzben is fizettek, illetve, hogy a férfiak többet kerestek, mint a nők. Az adatközlők a kereset mértékével általában elégedettek voltak, különösen abban az esetben, ha egyazon családból többen jártak szezonmunkára. A kérdésre adott jellemző válaszok: „VI?gyesen kaptuk a fizetést, egy kis pénzt, nem emlékszem már pontosan, mennyit, meg gabonát kaptunk. Szépen kerestünk. Mert a fivérem is ott volt, annyi gabonát kaptunk, hogy egész télen kitartottunk vele. "

H Mások így emlékeztek: „A fizetség attól is függött, hogy melyik osztályba tartoztál. Az I. o. munkások egy szezonban 15—20 mázsa gabonát kerestek, az asszonyok kevesebbet kaptak. ..Ami családunknak elég volt a megkeresett gabona, ha valami megmaradt, azt eladtuk és ruhát vettünk a pénzen. "

u Nehéz megállapítani, hogy a tárgyalt időszakban ténylegesen mennyit kerestek a szezonmunkások. Jelentős forrásként szolgálhatnak a munkásszerződések. A tárgyalt időszak munkásszerződései alapján megállapítható, hogy a fizetség a munka fajtájától, a munkás nemétől illetve képességeitől, munkabírásától függött. Az egyes uradalmakban nem csupán a pénzben megkereshető bér különbözött, hanem a konvenció, illetve az élelmezéshez adott nyersanyag milyensége is hatott a bérekre. Ezen kívül a munkásoknak bizonyos mezőgazdasági munkákat alacsonyabb bérért vagy ingyen is el kellett végezniük. Illusztrációként szeretném két munkásszerződés segítségével bemutatni a keresetek alakulását: Egy 1932-es munkásszerződés szerint, melyet Mersich László sorokmajori bérelt uradalmával kötöttek, a munkások a tengeri törési és beszedési munkálatokat 1/13 részét vállalják. A munkásoknak a szezonmunka ideje alatt élelem is jár (BOROSS 1967: 302). Bíró István modósi és jákói uradalmával 1944-ben kötött munkásszerződésben a következőket rögzítették a három hónapig tartó szezonmunka bérezéséről: az I. o. férfimunkás havonta 6 mázsa búzát és 45 pengőt kap, a II. o. férfimunkás havonta 6 mázsa búzát és 36 pengőt kap, az I. o. női munkás 6 mázsa búzát és 36 pengőt kap. A szezonmunka ideje alatt a munkások élelmét az uradalom biztosítja (BOROSS 1967: 304). Az adatközlők adatai illetve a szerződések alapján megállapítható, hogy a szakácsnők a férfi munkásokkal azonos bért kaptak. Az 1930-as rábakecöli uradalommal kötött munkásszerződés úgy rendelkezik, hogy a szakácsnő az I. o. férfimunkásokkal azonos bért kap.

16 Az 1929-ben Igmándy Aladár somogyfajszi gazdaságával kötött munkásszerződés szerint a szakácsnő az I. o. férfi munkás bérével azonos férfijárandóságot kap (BOROSS 1967: 272). A megkérdezettek szerint a szakácsnő általában a pallér felesége illetve nőrokona volt. Fizetésüket általában úgy is kiegészítették, hogy ellopták a nyersanyag (elsősorban zsiradék) egy részét. Ezt igazolják az adatközlők közlései is: „Egyik évben a konyhára osztottak be harmadik szakácsnőnek. A két vezető szakácsnő balázsfalusi volt, mindketten pallérfeleségek voltak. A konyhában nagyon sok zsír volt eldugva. Azt mondták, szerezzek magamnak valami edényt a zsírnak, de mélyen hallgassak róla, mert ha a munkások megtudják, szétverik a konyhát. A munka befejezése után a szakácsnők a zsírt hazavitték. "" A szakácsnők magatartása miatt a munkások sokszor kaptak zsírtalan ételt. 14. Doncsecz Istvánné (1925), Apátistvánfalva, közlése. 15. Mesics Sándor (1919), Apátistvánfalva, közlése. 16. Vas Megyei Levéltár - a szombathelyi főszolgabíró iratai, 5191/1931. sz. dok. 17. Karba Józsefné ( 1920), Apátistvánfalva, közlése. 347