Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Néprajz - Munka Hirnök Katalin: Summások Apátistvánfalván az adatközlők visszaemlékezései tükrében

MUMM HÍRNÖK К.: Summások Apátistvánfalván az adatközlők visszaemlékezései tükrében 1926 után a summások toborzását a földművelésügyi miniszter 75000 sz. rendelete szabályozta. Ennek alapján a nagybirtoknak mint munkaadónak engedélyt kellett kérnie a területileg illetékes főszolgabírótól, hogy a pallér munkásokat toborozhasson. Illusztrációként egy 1927-es kérelemből idézek: „Tekintetes Főszolgabírói Hivatalnak Szombathely. Tiszteletteljesen kérjük Cserpnyák Károly felsőszölnöki lakos, rkath. vallású, nős, 34 éves kisbirtokos részére 140 munkásra toborzási engedélyt kiállítani szíveskedjék. A munkások, kiket toborozni kivan a vassurányi, Köveskuti és nemesbődi gazdaságokban lennének alkalmazva... Nevezett Cserpnyák Károly a vassurányi uradalomban 5 év óta volt már munkásvállalkozó... "

>2 Az uradalmak a toborzási engedéllyel együtt a szerződést is elküldték a pallérnak (LENCSÉS 1982: 66). A toborzás mikéntjénél az adatközlők hangsúlyozták, hogy a falu, vagy környékbeli pallérok általában házról-házra jártak és győzködték az embereket, hogy menjenek szezonmunkára. Amennyiben az emberek pozitív döntést hoztak, a pallér aláíratta velük a munkaszerződést és elkérte a munkakönyvüket. Mukicsné Kozár Mária Felsőszölnökről írva másfajta toborzási módszert említ. A falusi bíró a vasárnapi misét követően „kidobolta", hogy a faluba pallér érkezik, s az, aki szeretne szezonmunkára menni, ezen és ezen a napon jelentkezzék a jegyzőségen, hogy aláírhassa a szerződést. Érdekességként megemlíti, hogy az idegen pallérnak fröccsöt kellett fizetni, míg az otthon maradott családtagok kötelesek voltak a falubeli pallér családjának segíteni a gazdaságban (KozÁR-MUKlCS 1988: 10). Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy Felsőszölnökön többen jelentkeztek szezonmunkára, mint amekkora a kereslet volt. Arra a kérdésre, hogy Apátistvánfalván is le kellett-e kenyerezni a pallért, az adatközlők egyöntetűen azt válaszolták, hogy: „Örült, ha jelentkeztünk szezonmunkára. " A pallér jelleméről, a munkásokkal szembeni viselkedéséről valamint a fizetéséről az adatközlők véleménye eltérő volt: „Jó ember volt. A pallérok nem voltak rosszak. A pallérok nem dolgoztak, pálcával a kezükbenjárkállak és felügyelték a munkát. Ha valaki nem jól végzett el valamilyen munkát, odahívatta és előtte kellett elvégeznie újra a munkát. A pallérok néha úgy beszéltek az emberekkel, mint az állatokkal, de tudtak normálisan is beszélni. Attól függ, milyen volt a hangulatuk, milyen lábbal keltek. " A kérdésre, hogy a pallérok mennyit kerestek, az adatközlők nem tudtak pontosan válaszolni. De meg voltak győződve arról, hogy többet, mint a többi munkás (egyes vélemények szerint legalább kétszer annyit, mint az előmunkás). Ez abból is látszott, hogy többet engedhettek meg maguknak a szezonmunka ideje alatt is (kocsmába jártak) és utána otthon is (jobb ételeket ettek, szebben öltözködtek). A munkástoborzás költségeit általában a munkaadók fizették. Két szerződésben olyan adatot találunk, mely szerint ezt a költséget a munkásoknak kellett megfizetniük. Egy 1932-es felsőszölnöki munkaszerződésben a következőt olvashatjuk: „A munkások kötelesek fejenként 50 kg kukoricát adni a pallérnak a toborzás fejében." (MUNDA HlRNÖK 1997: 28). Egy másik munkaszerződésben a sorokmajori uradalom kikötötte, hogy a „...munkások kötelesek 25 kg vegyes gabonát adni a pallérnak a toborzás és egyéb költségek fejében..."(MüNDA HÍRNÖK 1997: 28). A pallérok kiegészítő keresethez juthattak oly módon is, hogy ellopták a főzéshez kapott nyersanyag egy részét. A „megtakarítást" azután hazavitték. Ha valamely pallér túlságosan kapzsi volt a munkások rovására, ők így vagy úgy, de bosszút is állhattak rajta. Erről tanúskodik a következő eset: „Édesapámpallér volt. A büki cukorgyár ültetvényén dolgozlak. Amikor a gabonát a szentgotthárdi állomásra szállították, éjszaka ellopták. Édesapám kénytelen volt a saját zsebéből kifizetni a munkásokat. '"•' Az adatközlők elbeszélései szerint abban az időben, amikor ők szezonmunkára jártak, nem volt egyetlen pallér sem, aki a szezonmunka árán különösen nagy vagyonra tett szert. 12. Vas Megyei Levéltár - a szombathelyi főszolgabíró iratai, 1699/1927. számú dok. 13. Karba Józsefné ( 1920), Apátistvánfalva, közlése. 346