Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Néprajz - Munka Hirnök Katalin: Summások Apátistvánfalván az adatközlők visszaemlékezései tükrében
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Arra a kérdésre, hogy mikor és hova jártak szezonmunkára ők, illetve a faluból mások, az adatközlők több évtized elteltével is gondolkodás nélkül tudtak válaszolni (kivéve egy adatközlőt, aki nem tudta visszaidézni a település nevét) (1. táblázat). Település/uradalom Megye Év Sorokmajor Vas a XX. sz. 30-as évei Tata Komárom a XX. sz. 30-as évei Bánhida Komárom a XX. sz. 30-as évei Csobokapuszta Baranya a XX. sz. 30-as évei Ignát Győr 1937 Olbő Vas 1937 Szentgyörgypuszta Baranya 1941,1945 Baranya 1944 1. táblázat. Helyszínek, ahol a szezonmunkások a két világháború között munkát vállaltak Tabelle 1. Ortschaften, wo Saisonarbeiter zwischen den zweit Weltkriegen Arbeit geleistet haben A Rába-vidéki szlovének a két világháború közötti korszakban Ausztriában is vállaltak szezonmunkát, még vonzóbb volt Németország, ahol 1936 és 1938 között találtak munkát. Ez az új lehetőség azonban nem minden szlovén számára volt elérhető. Felsőszölnöki adatok azt bizonyítják, hogy két lehetőség volt arra, hogy valaki Németországban munkát kapjon: vagy a település jegyzőjének protekciója vagy a német nyelvtudás. 7 Az apátistvánfalvi adatközlők elmondása szerint a legnagyobb esélye a németországi munkára annak volt, aki beszélt németül, illetve aki jó munkaerőnek számított (fiatal, egészséges, jól lát, nem sánta). A jó kereseti lehetőség miatt a falusiak irigykedtek ezekre az emberekre: „A szomszédunk annyit keresett ott, hogy miután hazajött, vett magának egy kisebb, régi házat... Azt hiszem, legalább háromszor annyit kerestek, mint a summásak Magyarországon... Ezek az emberek Németországban gumicipőt vettek maguknak meg biciklit... Nagyképűek voltak. "* Vagy: „Nyémetországban havonta 30 márkát kerestünk. A pénzt Németországból egy magyar bankba küldték. En is vettem magamnak biciklit, cipőt és néhány ruhát. De takarékoskodtam is, mert idővel házal akartam venni. Aztán jött az infláció és a pénzem nem ért semmit. Az is igaz, hogy hazatérés után sok pénzt hagytunk a kocsmákban, költöttünk el bálokban. m Az adatközlők a németországi helyszínek közül a Balti-tenger közelében elhelyezkedő Mecklenburgot említették, az egyik apátistvánfalvi adatközlő pedig Bajorországban volt. A summásokat munkásgazdák — pallérok 10 - toborozták. Magyarország tájegységein különböző elnevezéseket használtak a pallérok megnevezésére. Ezt igazolják azok a munkásszerződések is, amelyeket a Rába-vidéki szlovének kötöttek. Az adatközlők szlovénul „palejr"-nak hívták őket, de egyesek a magyar „toborzó" illetve „munkásvállalkozó" kifejezést is használták. Az apátistvánfalvi summásokat többnyire falubeli illetve a környező szlovén falvakba való pallérok toborozták." 7. Lásd KOZÁR-MUKICS 1988: 113. 8. Kovács Jánosné (1923), Apátistvánlalva, közlése. 9. Mesics Sándor (1919), Apátistvánfalva, közlése. 10. A pallérok közvetítettek a munkaadók és a mezőgazdasági szezonmunkások között. Az uradalmak megrendelése alapján toborozták a munkásokat különböző mezőgazdasági munkák elvégzésére, melyek 4—6 hónapig tartottak. A pallér feladata volt, hogy reggel ébresztette a munkásokat, szétosztotta őket az egyes munkahelyekre, felügyelte az egyes étkezések idejét, illetve este engedélyt adott a munka befejezésére. 11. A tárgyalt korszakban név szerint a következő pallérokat sorolták fel: Doncsecz József (Balázsfalu), Barbér Miklós (Apátistvánfalva), Bajzek Péter (Orfahi), Lovenyák Imre (Orfalu), Gáspár Lőrinc (Felsőszölnök). 345
