Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában
TAKÁCS Z.B.: A magyarok türk megnevezése ségű Hudúd alc Álamra, mely Dzsajháni elveszett művét is hasznosította. Miután egymás után bemutatja a török népeket, mind a tokuz-oguzokat, jagma országát, a kirgizeket, karlukokat, csigileket, kimek vidékeit, majd a guz határokat, rátér a türk besenyőkre, a kipcsakokra, majd a magyarokra. Az utóbbiak bemutatása után világosan közli, hogy „mindazok, akiket megemlítettünk, a törökök különböző fajtái" (MlNORSKY 1937: 101). Az arab és a perzsa források sorában szólni kell Ibn al-Fakíh Kitáb al-buldán „A vidékek könyve" című munkájáról (902/903), melyben T. Lewicki szerint az egyik szakasz a magyarokra vonatkozik, azok egyik városáról, Dáná-ról szól. A város Ibn al-Fakíh szerint a türköké, amit a tanulmány szerzője a magyarokkal azonosít a szöveg alapján: „Városaikhoz tartozik egy város, aminek a neve Dáná ... Városuk a kazárok (al-hazar) és a Bizánci Birodalom (ar-Rúm) között fekszik" (LEWICKI 1971). A kérdés további tanulmányozást igényel. A X. században a magyarokat Bizáncban szinte kizárólag türk néven említik. Legkorábban a kaisareiai érsek, Arethas nevezi őket így 902-ben VI. Leóhoz szóló egyik beszédében (ÀMÏBF: 13). Nemcsak azért érdekes a beszéd türkökre (magyarokra) vonatkozó rövid részlete, mert elsőként említi őket, hanem azért is, mert arról tájékoztat, hogy addig nem ismerték a türköket, míg a császár nem hívta segítségül őket a bolgárok ellen. Bölcs Leo Taktikájában a különböző népek harcmodorát írja le, köztük a türkökét. Fő forrása e tekintetben Maurikios VI. századi hasonlójellegű műve, és onnan másolta ki a vonatkozó részeket. Fontos azonban megemlíteni, hogy Moravcsik Gyula vizsgálata szerint, több helyen saját ismeretei szerint kiegészítette, felfrissítette forrását. Bár Moravcsik Gyula egy helyütt felveti, hogy az adott részben nem a magyarokról van szó, annak ellenére, hogy a szöveg a türköket említi, az egész munkában a türkök alatt a magyarokat kell érteni (ÁMTBK 1998: 14-23; MORAVCSIK 1951). A X. század első felében a bizánci politika egyik irányítója volt Nikolaus Mystikos, aki egyik levelében türk név alatt szintén említi a magyarokat. A levélben egy olyan, Bizánc ellen formálódó szövetségről esik szó, nagyjából a 920-as években, melynek tagjai az oroszok, a besenyők, az alánok és a levél szerzője szerint a nyugati türkök is, akiket a magyarokkal azonosítanak (ÁMTBF: 24—26). A forrás nem egyértelmű. Az alább részletes elemzés alá vont Konstantinos De administrando imperio című munkájának keletkezése után is találkozunk a magyarok türk népnév alatti említésével. A György barát folytatásának nevezett munkában I. Basileios császár gyerekkoráról is megemlékezik. Itt mondja el, hogy a gyermeket Krum bolgár uralkodó tízezer férfi, asszony és gyermekkel együtt a Dunához telepítette. Amikor évekkel később ezek vissza akartak költözni a Bizánci Birodalomba, a bolgárok a magyarokhoz fordultak segítségért. A forrás az események leírásában három néven említi meg a magyarokat: ungr, hun, türk. A szerző később kizárólag a türk név említésével számol be a 943. évi kalandozó hadjáratról, amikor a türkök (magyarok) a fővárosig nyomultak előre (ÁMTBF 1998: 52-65). Theophanes folytatása a X. század második felében Simeon bolgár cár és VI. Leo bizánci császár 894-es háborújáról is beszámol. A háború során a császár a magyarokhoz fordult, akiknek szerepét a szerző részletesen tárgyalja a türk név felhasználásával. Szintén olvashatunk a 943. évi hadjáratról, ugyanazt a passzust, amit György barát folytatásánál van, majd említi a 959-es betörést is (ÁMTBF: 64—69). A magyarokra vonatkoztatott türk nevet a XI. századtól felváltja az ungr név. Jellemző Skylitzes munkája, ami szintén elbeszéli a Simeon hadjáratokat, és ennek során a Bizáncnak nyújtott magyar segítséget: „A császár ekkora vereség és Simeon részéről ért meggyalázás miatt nagy fájdalmat érzett, s a Sklerosnak nevezett Niketas patrikiost a Dunán át az ungroknak is nevezett türkökhöz küldte, hogy azok átkelvén a folyón Bulgáriát kellő módon feldúlják" (ÁMTBF: 83). 320
