Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”
GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 200l-es ásatások vaskori leletanyaga" SÉ-DOBERDÓ LA TÈNE-KORI LELETANYAGA A LT korba tartozó objektumok nem egyidejűek. Ezt azért kell leszögezni, mert mindig szem előtt kell tartani, hogy nem egyidőben létező jelenségekkel van dolgunk. Éppen ezért minden egyes objektumot illetve leletanyagát zárt kronológiai egységként lehet (kell) felfogni, és önmagában elemezni, datálni." Ennek ellenére néhány forma esetében (például a tálak), általános jellemvonások fedezhetők fel, ami nyilván összefüggésben áll a fazekaskorong elterjedésével. VI. felület 6. ház Ház a VI. felület közepén (20. és 25—33. tábla). A paticsos, fekete felső réteg elbontása vitán körvonalazódik. Megközelítőleg kerek (kissé ovális - észak-déli irányban hosszúkásabb) alakú. Legmélyebb pontján körülbelül 50 centiméterrel mélyedt a nyesési szint alá. Átmérője észak-déli irányban 4,8 méter, kelet-nyugati irányban valamivel kevesebb (4 méter). A ház szerkezetét négy cölöplyuk alkotja, ezek párosan helyezkednek el a keleti, illetve a nyugati oldalon, egymás mellett; mélységük átlagosan 80 cm körüli (a ház padlójától mérve ez az adat 30 és 60 cm között változik). A ház alja nagyjából vízszintes, a közepétől északra lévő sekély mélyedés kivételével, itt volt mérhető az előbb említett 50 cm. A déli, délnyugati oldalon a ház gödrének felfelé ívelő falát agyaggal kitapasztották (kemény, agyagos réteg), ez esetleg valamilyen fal vagy padlószerkezet maradványa. A ház minden rétegében nagy mennyiségben volt patics (amelyik inkább a betöltéshez tartozik, semmint a ház szerkezeti elemeihez). A ház betöltéséből nagy mennyiségű leletanyag került elő (összesen 260 edénytöredék, orsógomb, orsókarika, ezen kívül fibula, díszített csonteszközök, kövek). A kerámiatöredékek technikai kivitelezésének módja zömében a kézzel formázás, megközelítőleg 50 töredék esetében volt megfigyelhető, hogy korongon készültek (20%). Színben a sötétszürke-világosbarna az uralkodó, de vannak vöröses színű töredékek is. Az agyagot rendszerint homokkal soványították, a kiégetés minősége jó, gyakori, hogy a sötétszürke, sima felületek egy világosabb magot fognak közre. Díszítés több esetben is megfigyelhető. A plasztikus díszítések közé tartozik az erőteljes, utólag felrakott/felragasztott bütyök (27. tábla/3, 4, 10; 30. tábla/l, 2, 12; 31. tábla/9, 10, 11; 33. tábla/6) illetve a belülről kinyomott változat (28. tábla/8). Díszítésnek értékelhető még a 27/2 és 33/11 alatt látható oldaltöredékek kannelúraszerű, bemélyített dísze (utóbbi sokkal határozottabb vonalú, szinte bepecsételésszerű 12 ). Szintén ide tartozik a 29/8 kis, egyenes falú pohár (vagy kis fazék) hármas csoportokba rendeződő, ovális, bemélyített díszítése (ehhez hasonló díszítést láthatunk egy kis tál oldalán, a legnagyobb kiszélesedés vonalában, azzal a különbséggel, hogy itt nem csoportokat alkot, hanem összefüggő sorban áll: 30/10). A formák tekintetében szembetűnő egy fazékszerű, egyenes vagy csak kissé ívelt oldalú edénynek a magas aránya (25/7), amely kézzel formázással vagy utánkorongolva készült és több változata van. A pereme általában szögletes (25/7; 26/5, 7, 8; 27/7; 28/1, 4), néha szinte T-profilú (26/1). Lehet kissé bunkószerűen megvastagodó (26/9) vagy lekerekített (28/7; 29/1; 31/7; 33/7). Néhány esetben oldalán bütyök van (31/9; 33/6). Átmeneti formának tekinthetők azok a töredékek, amelyek oldala jobban ívelt, viszont egyenes peremrészük alapján ide is kapcsolhatók (valószínűleg tálak oldal/peremrészei: 29/3; 31/4). A forma egyszerűsége folytán általánosan használt házi kerámia lehetett, és mint ilyen hosszú időn keresztül használhatták. 11. A meglehetősen bosszú időben „szétszóródó" objektumok felvetik a település folytonosságának kérdését a LT koron belül, ez azonban megválaszolhatatlan kérdés a lelőhely jelenlegi feltárási foka mellett. 12. Ez valószínűleg Hallstatt hagyományként értékelhető, hiszen ez a fajta dísz a koravaskorban elterjedt. Ilyen jellegű dísz került elő például Vaszaron, egy Hallstatt kultúrához tartozó halomsírból, egy kicsi, egyfülű bögrén (Рл'ГЕК 1993: Abb. 86/9). Datálása На С 200
