Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Fülöl Endre Norbert: Terra sigillata leletek Savariából, a Perint patak nyugati oldaláról
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 A Consp 34 forma jellemzője a félgömb- vagy lekerekített alak, az elvékonyodó perem alatt rendszerint található egy vékony vízszintes vonal, a gallér keresztmetszete gyakran háromszög alakú. Ez a táltípus Tiberius uralkodásának végén, illetve a claudiusi időkben jelent meg Arezzo környékén. Az I. század második felében az itáliai sigillaták vezető formája lett, termelése a Pó-vidéki és a közép-itáliai műhelyekben az I. század végéig, sőt a II. század első negyedéig megfigyelhető. A ticinói sírok adatai alapján tömegtermelése 8 0-85-ig kimutatható, későbbi pannóniai előfordulásának csak Emonában van nyoma (FEKETE és GABLER 1996). A Pó-vidéki sigillatákat mindig az edény belsejében, a fenékrészen szignálták. A pecsét általában a fenékrész közepén található, kivéve a megismételt, többször elhelyezett bélyeget. Lehetséges, hogy az utolsó jelzés egyáltalán nem a Pó-környéki mestertől származik, hanem más itáliai mesterektől. A keret formája változatos, leggyakrabban planta pedis. Ritkábban fordul elő a kézformájú: sigillata in manu vagy a félholdforma: sigillata in forma lunata. A bélyeg szövege ponttal elválasztott kezdőbetűkből áll, amelyek a névre utalnak. A név általában genitivusban van, és többnyire eltérő módon rövidített. Előfordul ligatúra és retrográd bélyeg is (VÁGÓ 1977). (Darabunkon is retrográd az L.M.V.) L.M.V tevékenységének időpontját E. Nowotny, A. Oxé és Chr. Simonett is próbálta megállapítani. L.M.V működése valószínűleg Tiberius idején kezdődött és C.T.SVC-n keresztül kapcsolódott Gellius köréhez. Nagy számban előkerülő termékei miatt őt tarthatjuk Gellius mögött a második legproduktívabb mesternek. L.M.V környezetében több mester tevékenykedett. Köréből származnak a Dunántúlon talált FES.CT, SEC. CT és OSP bélyeges edények. Ohlenroth egyetlen görög eredetű nevet sem említ L.M.V körében. A Dunántúlon található Pó-vidéki sigillataanyag legnagyobb része L.M.V -tői és körétől származik. Működésének idejét a tessini ásatások eredményei alapján lehet megállapítani. Itt felszínre került a sírokból mintegy 50 darab kerámia az ő bélyegével. Közülük csak egyetlen edény fordult elő Agrippa érméjével, a többi Titusig bezárólag minden császár érméjével megtalálható. Pannoniában bélyegei kifogástalan minőségű sigillatákon jelennek meg. Edényei megtalálhatók Szombathelyen, Sopronban, Oszőnyben, Adonyban, Ságváron, Keszthelyen (VÁGÓ 1977). A Domitianus korabeli limestáborokban való előfordulásuk mellett az ásatások igazolták késői használatukat (I. század vége) Sopronban. Svájc és Bajorország területén is hosszú ideig használatban maradtak (GABLER 1973). A hosszabb L.MAG. VIRilis pecsét csak Itáliában vagy az Itáliához közel fekvő táborokban, kolóniákban (Poetovio, Savaria) található, amelyek már a claudiusi időkben betagozódtak a kereskedelmi hálózatba, a flaviusi limesről viszont egyetlen előfordulása sem ismert. A hosszú névbélyeg használata gyakran Claudius és Nero idejéből figyelhető meg. L.M.V. egy észak-itáliai nagyvállakozó lehetett, akinek az áruja nagyon gyakran felbukkan Pannoniában. Névbélyeges termékeit 19 lelőhelyről ismerjük (FEKETE és GABLER 1996). L.M.V. termékeinek elterjedéséből megállapítható, hogy a szállítás meghatározott területekre specializálódott, főleg az új római provinciákba: Raetiába, Noricumba és Pannoniába. Termékei Galliában és Germániában ismeretlenek és Etruriától délre Itáliában sem találhatók meg. Áruja átmenetileg széles körben elterjedt Eszak-Itáliában és közvetlen környékén, Noricumban és Pannoniában, az itáliai ipar termékei itt sikeresen felvették a harcot a délgalliai kereskedelmi expanzióval szemben. Az itáliai kerámia használata Pannónia keleti határáig terjedt, a barbarikumban csak egészen szórványosan fordul elő. A sigillataimport Pannoniába Tiberius alatt kezdődött, ám a piac relatív kicsi volt. A piac kiterjesztését a romanizáció előrehaladása és a fokozatos katonai előrenyomulás tette lehetővé (GABLER 1973). További bélyeg található egy Drag. 18/31 formájú tányér fenéktöredékén: (L.sz. 97.1.817, 7/4.), 0[SBI M] (GABLER és KOCZTUR 1976: VI. tábla), melynek felülete barnásvörös színű, fényes. Hasonlóan kitörött bélyegmaradványa ismert: Ruprechtsberger 1980 G 5/9. Osbius lezoux-i fazekas névbélyege nagyon sok formában maradt fenn (OSWALD 1964). Pannoniában is gyakori az előfordulása, így találkozhatunk vele Brigetióban, Carnuntumban, Mursaban, Scarbantiában és Savariában (L.sz. 54.134.3) is. Osbius Albuciusnak dolgozott 140-170 körül (a korábbi kutatás szerint 150-190 körül) (GABLER 1969). 141
