Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Fülöl Endre Norbert: Terra sigillata leletek Savariából, a Perint patak nyugati oldaláról
FÜLÖP К. N.: Terra sigillata leletek Savariaból, a Perint patak nyugati oldaláról Egy másik Drag. 18/31 formájú tányér fenéktöredéke (L.sz. 97.1.2008, 7/5.), [AVJLI M bélyeggel került elő, melynek felülete barnásvörös, fényes. Párhuzama ismert Aquincumból: OSWALD 1931, 1964: 35. Aulius mester Rheinzabernben alkotott az Antoninus korban. Egy Drag. 37 formájú tál (L.sz. 97.1.2320, 7/8.) fenéktöredékén a következő pecsét található: [SIICUNJDIN-AV1. A rheinzaberni mester Secundinus Avitus. A kitörött bélyegen olvasható név végződése DIN, amely Secundinus mester nevére utal (SCHAKTZKN 1956). Ilyen nevű mesterből a szakirodalom többet is ismer. így (1) a La Graufesenque-i Nero—Vespasianus korában, (2) a lezoux-i Domitianus—Traiarms korában, (3) a heiligenbergi Hadrianus korában, (4) a lavoye-i és Pont-desRemes-i Hadrianus— Antoninus korban (5) és a Rheinzabernben és Westerndorfban alkotó az Antoninus és késő-antoninusi korban (OSWALD 1964). SIICUNDIN UVI bélyeget Rheinzabernből ismerünk, Drag. 37 típusú tálról, mestere pedig az Antoninus korban alkotott. с Dél-galliai sigillata A legrégebbi dél-galliai officinák a Kr. e. I. század 40-30-as éveiben kezdték meg működésüket, ezek azonban még csak helyi jelentőségű műhelyek voltak. A később alapított fazekasműhelyek már ellátták termékeikkel egész Galliát, Germániát és Britanniát. Alapításuk célja elsősorban az volt, hogy a sigillata-gyártóhelyek közelebb legyenek a felvevő piacokhoz. Az itáliai és a galliai eltérő étkezési szokások is hozzájárultak ahhoz, hogy az itteni manufaktúrákban hamarosan új formák jelentek meg. Ilyen új forma a Drag.. 29, a Drag. 37 és a Drag. 30, melyek az arretiumi kehelyforma helyébe léptek. A leghíresebb műhely, La Graufesenque fénykora a Kr. u. 1. század második felére tehető (GARBSCH 1984). Dél-galliai sigillatáink közül kettőn található díszítés. Az egyik egy Drag. 37 formájú tál oldaltöredéke, amelynek díszítése: indán levél. Felülete barnásvörös, fényes, erősen lepattogzott. (L.sz. 97.1.1319, 3/6.) Traianus-Hadrianus kori. A másik egy korábbi darab, amely szintén egy Drag. 37 formájú tál oldaltöredéke. Díszítése: metopé, mellette elmosódott ábrázolás, felülete barnásvörös, fényes. (L.sz. 97.1.1752, 3/3.) Domitianus—Traianus kori. Összesen 9 db dél-galliai sigillata található az anyagban, a Drag. 37 formát 4 db képviseli, 2 db Drag. 27, míg 1-1-1 db Drag. 18/31, 33, 36. Drag. 18/31 Drag. 27 Drag. 33 Drag. 36 Drag. 37 1 2 1 1 4 d. Közép-galliai sigillaták: A La Graufesenque-i officina alapítása után nem sokkal jött létre Lezoux-ban egy terra sigillata műhely, amely a III. század közepéig működött. A közép-galliai műhelyek az alapításukat követő fél évszázadban alig exportálhattak, mivel a dél-galliai manufaktúrák uralták a piacokat. Csak az I. század végén kezdődött fellendülésük, a reliefdíszes edények nagy exportja erre az időszakra tehető. Név szerint ebből az időszakból aránylag kevés fazekast ismerünk, mivel a korszak mesterei ritkán szignálták edényeiket. A II. század első feléből már 75 fazekas nevét ismerjük, Közép-Galliában Cinnamus és Paternus officinái voltak a legjelentősebbek. A 253 és 258 közötti alemann betörések után a közép-galliai műhelyek exportja visszaszorult, ezután már csak helyi eladásra gyártottak edényeket egészen a IV. század végéig (GARBSCH 1984). A közép-galliai műhelyekkel foglalkozó kutatás eredményei azt mutatják, hogy ezen műhelyek nemcsak a markomann háborúkig, hanem az azt követő időkben is szállítottak Pannoniába (GABLKR 1964). A díszített közép-galliai sigillaták a következők: Egy Drag. 37 formájú tál oldaltöredéke (L.sz. 97.1.145, 3/1.), amelyen oroszlán támad vadkanra (OSWALD 1964: LXIII/1491 = Déch. 778.). Az ábrázolást használta Censorinus, Cinnamus, Paternus, valamennyien lezoux-i mesterek. A Traianus-Antoninus korra keltezhető darab barnásvörös, fényes. 142
