Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Fülöl Endre Norbert: Terra sigillata leletek Savariából, a Perint patak nyugati oldaláról
FÜLÖP К. N.: Terra sigillata leletek Savariaból, a Perint patak nyugati oldaláról Az itáliai sigillaták jellegzetessége, hogy viszonylag csekély számban fordulnak elő. Elterjedésük Nyugat-Pannoniában a korai urbanizációval (Savaria, Scarbantia) hozható összefüggésbe. Fontos még rámutatni arra, hogy a Pó-vidéki sigillaták jeletős része Nyugat-Pannoniában olyan halomsírokból kerül elő, amelyeket a kutatás általában a boj temetkezési rítusokkal hoz összefüggésbe. Feltételezhető, hogy a római uralom támaszának számító boj arisztokrácia, amely részesült az első nagyszabású polgárjog adományozásban, megfelelő anyagi bázist szolgáltatott a drága importcikkek megvásárlásához (GABLER 1973). A feltárás során a következő darabok kerültek elő: Egy Consp. 21.3.2 formájú tál oldaltöredéke, anyaga vörösessárga, keményre égetett, felülete barnásvörös, matt. (L.sz. 97.1.2212-2213, 1/2.) Pó-vidéki áru, Claudius kori. Ez a típusú tál nagyon elterjedt volt, formája a Consp. 20.4 formával mutat hasonlóságot, lényeges eltérés köztük az, hogy a Consp. 21.3-nál az oldal és a tálfenék között egy negyed körív teremti meg a kapcsolatot. Egy Consp. 43 formájú tálka fenéktöredéke, melynek anyaga okkersárga, keményre égetett, felülete barnásvörös, fényes, pattogzó. (Lsz. 97.1.99, 1/1.) Továbbá még egy Consp. 43 formájú tálka oldaltöredéke került elő. Anyaga okkersárga, keményre égetett, felülete sötétebb barnásvörös, fényes. (L.sz. 97.1.248, 1/3.) Mindkét darab észak-itáliai áru, az I. század második fele— II. század első feléből származik. Ez a típus Eszak-Itáliában és a dunai provinciákban nagyon gyakori, a flaviusi időszakban pedig a vezető forma volt. A Pannónia területén talált Pó-vidéki áru túlnyomó része rátétes díszítéssel van ellátva vagy díszítetlen, találunk azonban sigillatákat barbotinos díszítéssel is. Az edények tónusa a vasoxidtartalom következtében néha vörös, színük sokfajta, az edényeken található máz is változatos, színe a sötétvöröstől a világos sárgásbarnáig variálódik. Előfordul a galliai sigillatákhoz hasonló fényes máz és van matt vagy lemezesen tördelt máz is. Az edények egy részét egyáltalán nem borítja máz. A minőségi különbség nemcsak helybeli, hanem időbeli eltérést is jelenthet. Az eredeti Pó-vidéki árut a műhelyek később már rosszabb minőségben állították elő, vagy pedig a gyengébb kivitelben termelő műhelyek nem itáliaiak, hanem eredeti minták után készítették termékeiket. A rátétes díszítésű edények készítéséről Ohlenroth írt. A rátétet a kész edényre ragasztották rá, az egyes díszítőelemeket negatív formák segítségével helyezték fel. Ohlenroth magyarázatot adott az egyes minták folyamatos kisebbedésére: ha az eredeti negatív már nem létezett, a kész edény pozitív mintájáról nyerték a negatívot. A motívumok méretének csökkenéséből kronológiai következtetéseket vont le. Hähnle megcáfolta a motívumok átvételének ezt a módját, amikor a tübingeni sigillaták ábrázolásának technikai kérdéseivel foglalkozott. A típusok átvételénél két metódust állapított meg. Az első a kézzel készített másolat, amelynél a méretkülönbség nem játszik szerepet. A másik mód, amikor a mintát egy kész edényről veszik és az így nyert negatívot használják fel az új típus elkészítéséhez (VÁGÓ 1977). A rátétes díszítésekből Ohlenroth mintegy 850 darabot gyűjtött össze, ebből 160 rozetta- és levélforma. A tányérokon és a tálakon gyakran fordul elő kettős spirál, sokszor ez képezi az edény egyedüli díszét. Ebben az esetben az egyes spiráldíszeket az edény két ellentétes oldalán helyezik el. Ez a legkorábbi rátétes díszítés. Később, amikor már több díszítőelemet alkalmaztak, ezeket szimmetrikusan helyezték el a spirálformájú díszek között. Hasonló elválasztó szerepük van a girlandoknak is, ezeket azonban nem alkalmazták önállóan. Kettős spirál és girland soha nem fordul elő ugyanazon az edényen, mivel mindkettő a fül helyén található (vakfül) (VÁGÓ 1977). A rátétes díszítésű kerámiák előállítása Eszak-Itáliában Claudius alatt kezdődött. Ez az arezzói és közép-itáliai típus Korinthosban és Pompejiben is jelentős számban képviselteti magát. Az ismételt másolás és átalakítás következtében a motívumok fokozatosan elkorcsosultak az I. század harmadik negyedére. Ekkor már hiányoztak azok a tapasztalt szakemberek, akik az eredeti formatálakat és pecséteket készítették (FEKETE és GABLKR 1996). b. Bélyeges sigillaták Legkorábbi darabunk egy Consp. 34 formájú tál fenéktöredéke. Belsejében L.M.V retr. bélyeg planta pedisben található. Felülete erőteljesen kopott narancsvörös (L.sz. 97.1.1951, 7/6—7.) Savariai párhuzama ismert: GABLER 1973: 5.13. 140
