Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Újkori történelem – Helytörténet - Csák Zsófia: Reiszig Ede – Szombathely város díszpolgára

CSÁK ZS.: Reiszig Ede - Szombathely város díszpolgára 1861. július 17. Reményi Ede, zeneművész 1870. március 28. Goldschmid Ágoston, angolhoni ügyvéd 1878. augusztus 23. Hauszmann Alajos, műegyetemi tanár 1887. október 2. Varasdy Károly, polgármester 1889. augusztus 16. Kossuth Lajos, nagy hazánkfia 1889. október 17. Radó Kálmán, főispán 1889. október 17. Reiszig Ede, alispán 1894. július 11. Széli Kálmán, valóságos belső titkos tanácsos és országgyűlési képviselő 1902. május 3. Éhen Gyula, polgármester 1912. október 3. Székely Ferenc dr., országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter 1914. április 23. Brenner Tóbiás, polgármester 1920. november 9. Rákosi Jenő, író 1921. május 25. Apponyi Albert gróf, 15. születésnapján 1926. augusztus 5. Vass József dr., m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 1930. október 16. Kiskos István, nyugalmazott polgármester 1937. január 13. Kozma Miklós, belügyminiszter 1942. június 26. Bárdossy László, ny. m. kir. miniszterelnök 1975. február 20. Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnöke és Nyikonov Viktor Petrovics, az SZKP Mari ASZSZK első titkára 1978. január 26. Dési Huber Istvánné, a festő özvegye 1983. szeptember 22. Weöres Sándor, Kossuth-díjas költő 1991. november 10. Michael Racz, Oberwart polgármestere A közgyűlési határozatokat döntő érvként figyelembe vevő Feiszt Györgynél kimaradtak az elismertek névsorából a Fehér Károly könyvében díszpolgárként szereplő szombathelyi születésű Horváth Boldizsár, az 1867-es kiegyezés utáni magyar kormány igazságügy minisztere, valamint Deák Ferenc a „haza bölcse" és Schreiner Ferenc gráci sörgyáros, több jótékony közcélú intézmény létesítője. Ugyanakkor Fehér Károly nem tett említést a Feiszt György listáját nyitó díszpolgári párosról, gróf Zichy Hermannról és Bonyhády Gyuláról, továbbá Goldschmid Ágostonról és Brenner Tóbiásról sem. A város vezető testülete mindenkor kedves kötelességének érezte a díszpolgár választást. A személyek jelölésekor a születési kötődés - Szombathelyhez, Vasvármegyéhez, a régióhoz - kevésbé volt motiváló tényező. A díszpolgárok sorába emelkedhettek, akik a polgártársak bizalma és tisztelete által hivatali álláshoz jutva a város javára fordították a rájuk ruházott hatalmat, s a közösség érdekeit szem előtt tartva elévülhetetlen érdemeket szereztek a város fejlődése és felvirágoztatása körül. Mások, miként Reményi Ede, Hauszmann Alajos, Rákosi Jenő és Weöres Sándor, a művészi alkotómunka határokat nem ismerő, ugyanakkor a nemzetet és a szűkebb régiót egyaránt gazdagító és annak hírnevét öregbítő munkálkodásukkal érdemelték ki a város közönségének erkölcsi elismerését.

4 „ 1942 és 1975 között Szombathely városa nem élt a díszpolgárság adományozásának lehetőségével. A háborús éveket követően már a polgár szó sem csengett jól a politikai hatalom birtokolói körében, nemhogy a díszpolgár. 33 év szünet után látványos politikai felhanggal tért vissza kényszerű száműzetéséből e patinás elismerés. Szombathely felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából Kisházi Ödön és Nyikonov Viktor Petrovics nevével gazdagodott Szombathely díszpolgárainak sora. "

s Az 1978-as, 1983-as és a rendszerváltozás utáni 2001-ben kiosztott díszpolgári cím egy nemes értékkel bíró elismerés visszatérését jelzi. S talán ma már abban is 3. FEISZT GYÖRGY: Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai. Szombathely, 199J. pp. 80-85. (Acta Savariensia; 11.) 4. CSÁK Zsól-'IA: Szombathely város díszpolgári oklevele 1926-ból. — Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények (továbbiakban: VHHK), 1999/2. pp. 66-80. 5. CSÁK ZS.: i. m. p. 68. 328