Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Illés Péter. „Vigasztalódj avval, hogy derék munkát végzel...” Pável Ágoston levelei Csaba Józsefnek (1935–1945)

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) Jő a rigó, harkály, szarka, Felszendül a tollas nép: Mátyás kiált, oda farka, Sok baglyokat fog a lép. " /: L: Faludi Ferenc versei. Bevezette és jegyzetekkel ellátta Ferenczi Zoltán. Magyar Könyvtár 249. szám 27-ik oldal. :/ Egyik másik versében: „ Tarka madár" /: L: u. i. 26. oldal :1-ban kis madárkát énekel meg, mely lépvesszőre ragadt, kalitkába került, majd ott jól tartották s végül is nyársra vonták, megsütötték. 2. szakasz: „A kis tarka madár ott akadott, Mert két lépvesszőcske közt ragadott, Ha én tarka madár volnék, Soha veled nem repülnék, Tarka madár!" 6. szakasz: „A kis tarka madártjól tartották Tarka tollaibul, nyársra vonták. IIa én tarka madár volnék, Soha veled nem repülnék, Tarka madár" l/a. oldal: A fenyőrigó latin neve: Turdus pilaris L. 10. oldal: nem A fenyőrigónak valóban sok a húsa, de kitűnő s így nem mondható, hogy csak a belső részek kedvéért eszik. Ámbár az ínyenceknek az is kedvelt csemegéje. A fenyőrigó mellét szalonnaréteggel letakarják s a madarat egészben sütik, míg az előzetesen kiszedett belső réteszek közül a begyet és zúzát /gyomrot/ eldobják, - a többit zöldségesvöröshagymás zsírban megdinctelik, utána tojássárgájával leöntvén: az egészet átpaszírozzák, majd megfelelő fűszerrel ízesítve, pirított zsemlyedarabkákra kenve: a sült rigó mellett szolgálják fel. E madárnak külön „kolbásza" nincsen. Vannak olyan kifinomult ízlésű ínyencek is, akik a tollából megfosztott rigóból kivetetik a zúzát és begyet, - a többit benthagyva, az egészet úgy ahogy van süttetik meg. Ezekre aztán igazán ráillik a vend nép mondása, hogy SZ..Í esznek. 16. oldal: A farkasfaiak Csődét is említettek, mint ahova szintén eljárnak gyankasmagot szedni. 20. oldal: A „gyürkefa"farkasfai népies neve, melynek rendes magyar megfelelő/e: veresgyűrű som. 21. oldal: A kalicka függőleges sarokvesszőire azért húznak bodza orsót /: belül üres bodzacső :/, hogy ezzel rögzítsék a vízszintesen elfekvő középső bordát, mely ugyanis nincsen szeggel leerősítve s így lecsúszna az alsó bordára. 22. oldal: A Farkasfán látott iga két függőlegesen elhelyezkedő lécének rajzát, úgy emlékszem annak idején elküldöttem Főszerkesztő Úrnak. E lécek egyikén bevágás, - a másikon pedig négyszögletes lyuk van. Utóbbin átfűzött és a másik bevágásába akasztott zsineg alá kerül a fejsze, melynél fogva emelik vállra a kalitkákat. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Bátor vagyok még nb. figyelmedet felhívni Chernél István írására „Magyarország madarai stb. " 748-749 old. ' Egész röviden emlékezik meg a a rigászásróL fsidj benne. Szerinte a Felvidék tótjai hurokkal fogják a fenyőrigót, melynek ottani neve „zvicelak". Ezek a tótok úgy lesik a rigók érkezését, mint az alföldi gazda az aratást. Lényeges jövedelmük van a hurokkal való rigófogásból. Szerinte Vas és Sopron megyékben is szokásos a rigászás. Pulyán tőrvetés mellett lépvesszővel is dolgoznak. Utóbbi helyen megfigyelte, hogy „alacsonyabb borókával és nyírrel kevert vágásokban, ahol kiemelkedő fák nincsenek, gerendákból magas állványt készítenek, mely hasonlít a tűzoltók gyakorlatára való közkeletű deszkatoronyhoz, csakhogy azok 297