Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Illés Péter. „Vigasztalódj avval, hogy derék munkát végzel...” Pável Ágoston levelei Csaba Józsefnek (1935–1945)

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) 49. CSABA JÓZSEF LEVELE PÁVEL ÁGOSTONHOZ Csákánydoroszló, 1940. december hó 13. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Uram! Mindenekekött [sic!] őszinte szívvel gratulálok, a VI. fizetési osztályba történt előléptetéshez. Ami Horváth Janit illeti, - mint horvátnádaljai születésű - tűrhetően beszél horvátul s így valóban be kelle­ne gyűjteni vele veszendőbe menő ottani néphagyományokat. ' О készséggel hajlandó erre. Csak egy baj van: janu­árra várja a rendőrséghez való kinevezését. Tehát kevés idő áll rendelkezésre a gyűjtést illetőleg. Ezért sürgősen érintkezésbe kellene vele lépni. Előreláthatólag jövő hét folyamán Szombathelyen lesz dolga, amikor is tiszteletét fogja tenni, hogy kézirata ügyében megbeszélje a dolgokat, egyben a gyűjtésre utasításokat kérjen. Ha ez a terve­zett találkozás esetleg nem történne meg, úgy talán levélileg kellene vele az érintkezést felvenni. A még régebben beküldött néprajzi tárgyakkal kapcsolatban következőket közölhetem: Felsőmarác községből való: „Betlehem" és „angyalruha". A hozzá tartozó - vékony lécre erősített - csillag, a templom tornyára szegezen­dő. Én annak idején azért vettem onnan le, ne hogy szállítás közben róla letörjön. Egy angyal szerepel csak, a töb­biek fiúk. Mindnyájan elemi iskolások. Annak idején lefényképeztem őket és a képből is küldöttem volt a Múze­umnak. Gyerekek pént, [sic!] kalácsot, cukrot kapnak. Mondókájuk lejegyzése végett írtam a felsőmaráci tanítónak. Ha megkaptam, azonnal küldöm. Csákánydoroszlói tárgyak: Törő László /Tamás/, 20 éves napszámos fiú munkái: „Korcsola". Jobbára egyik lábukra kötnek korcsolát. Ritkán van mindkét lábukon. „Paritya". Egyes részeinek külön neve nincsen. Gyermekjáték, ámbár valamikor régen vadászatra is hasz­nálhatták, mert kellő gyakorlattal pontosan lehet vele célba találni. Féldió nagyságú s gömbölyű kövek a legalkal­masabbak. A szomszédos falubéli őrzőgyerekek ezzel dobálják a csákányi gyerekeket és viszont. Kezdetben csak szó­val gúnyolják, bosszantják egymást. /: Kobakok, szarbanyüőtt a fogatok; talán meszet ettetek, azon verekettetek,, :/ Csakhamar előkerülnek a parittyák s bizony komoly küzdelemre kerül a sor és nem egyszer vérző fejjel szalad a gyengébb ellenfél. Parityával kapcsolatosan babonáról nem tudok. „ Kányatőr". Két változatot küldtem. Egyiknek végén hegyes facövek van. Mindkettő botra van szerelve. Ve­tési varjút és szürke varjút fognak vele télen, amikor ezek a madarak beszorulnak a házak tájára. Hosszú botra kerül a kukoricacső. Trágyadomb közelében, házak körül állítják fel a gyerekek. A kánya húsából levest főznek. Üzletszerűen nem foglalkoznak kányafogással. Babona nincs. Cérnára fűzött kukoricaszemekből összeállított „tőr". Ilázigalambot és fácánt fognak vele a mezőn. Inkább té­len, mint nyáron. Férfiak: felnőttek és suhancok használják. Csak házi szükségletre fogják vele a vadat. Babona ezzel a tőrrel kapcsolatban sem ismeretes. Fakarikára, hajtiványra szerelt hurkos fogó eszközöknek is egyszerűen „tőr" a nevük. Egyik változata: két kis cövek van rákötve és ezt a földbeverve nem tudja a hurokba keveredett madár az egész készséget magával vin­ni. Fácánt, de még inkább foglyot fognak vele. Jobbára télen a ház és kert közelében. A cöveknek más különösebb neve nincsen. Pintér Sándor 18 éves földműves munkája: „ Kányo tőr" harmadik változata. Kukoricacsőn keresztül húzott zsineg két végét ághoz, vagy egy-egy karó­hoz kötik. A rászálló kánya lefordul róla és lába beakad a lószőrhurokba. Fentebb említettek foglalkoznak vele. Ez, új fogóeszköz falunkban. Megállapítottam, hogy Vasszentmihályról került ide. г Kardos Mária 72 éves napszámosnő munkája: „ Tojás madár". Szobadíszként, gerendára akasztják. Készítője elhalálozott s úgy látom vele együtt eltűnt a tojásmadár is. Itt említem meg, hogy Kardos Mária /: Dóri Mari :/ vidékünk legjobb mesemondója volt, akinek összes népmeséjét - kb. negyvenet -, még időbe sikerült megmentenem. F,rröl a kis mesegyűjteményemről, azok ki­adása ügyében Beké Tanár Úr tárgyalt már Bpesti szakemberekkel. Most le kellene tisztáznom, átgépelnem, azon­287

Next

/
Thumbnails
Contents