Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Illés Péter. „Vigasztalódj avval, hogy derék munkát végzel...” Pável Ágoston levelei Csaba Józsefnek (1935–1945)

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) dókat. Ezúttal Körmend egyetlen „madarásza": Molnár Ferenc 45 éves napszámostól

2 megtudott adatokat hozom Főszerkesztő Úr szíves tudomására: Még szülőfalujában Óladon tanulta édesapjától a madarászást. Fogyasztás céljára szánt fenyőrigókkal nem foglalkozik. Kizárólagosan az apróbb énekesmadarak érdeklik* nevezetesen a „stiglic" /: Carduelis carduelis carduelis L. :/, „ződike" /: Chloris Moris chloris L. :L „

gimpli" I: Pyrrhula pyrrhula pyrrhula L. :/, „ceizli" /: Carduelis spinus L. :/ és a .feketerigó" /: Turdus merula merula L. ;/

4 A madárfogáshoz szükséges enyv, „ tölfagyöngy "bői I: Loranthus europaeusJacq. :/ készül. M. szerint erre a célra kizárólag a tölgyfán élő sárgaszínű fagyöngy alkalmas, míg a jobbára fenyőfákon élősködő/: Viscum album L. :/ nem megfelelő. A fagyöngyöt rendszerint akkor szedik, amikor azt a hóharmat már megcsípte. M. azonban korábban: augusztus, szeptember és október hónapokban szedi, mert szerinte akkor még több benne a nedv és enyv. Az erdőn „acskóba" gyűjtik. Otthon főzésre már nem használt „lábos"ba rakják és csak annyi vizet öntenek rá, hogy a bogyót éppen ellepje. Fakanállal vagy botocskával állandóan keverve a tűzön mindaddig főzik, míg az, egy csomóba, gömbalakba össze nem áll. Most a keverőpálcikával kiemelik a masszát a lábosból és be teszik hideg vízbe, melyben úgy meg kell mosni akár a ruhát, - miközben a fagyöngyszemek magja „ki megy belőle". Patakban is szokták mosni, ilyenkor jól széjjelhúzogatják, hogy gyorsabban kiváljék belőle a mag. A magtól így teljesen megtisztított enyv cserépfazékba kerül, friss vizet öntenek rá, amit hetenként egyszer váltanak. A víz váltása előtt régi vízben kissé megmossák, hogy a rárakódó ,feketeség"től megtisztítsák. Ily módon az enyvet állítólag évekig el lehet tartani. Ha szükség van rá, akkor a készletből kiszabnak egy darabot. Tizenöt-húsz vékony vesszőnek elég : galambtojás nagyságú. Ezt a darabkát kis bádogedénybe teszik, ráöntenek 30-40 csepp lenmagolajat vagy ha nincs, ugyan ennyi petróleumot, esetleg késhegynyi disznózsírt /Zsír nem a legmegfelelőbb./ Most gyenge tűzön kevergetik mindaddig, amíg egész folyékony nem lesz. Ekkor ráöntik a bőrön lévő vesszőkre, a bőrt összenyomják, a veszszőket a kiálló végüknél fogva „megtekergetik" az enyvben, hogy azok mindegyike ragadós legyen. Utána kidobják az egészet a hideg udvarra, ott megkeménykedik s így nem folyik ki az enyv a bőrből. „Téka"

a neve ennek a 18 x 25 cm. nagyságú, bőrdarabnak, mely használt csizmaszárból készül. „Vesszü". Ebből 15-20 drbot tartanak a tékában. Egyik végük 3 1/2 cm.-re ki áll belőle, az a része a veszszőknek nem enyves. Az apró madarak fogására szolgáló vesszők hossza 25 ст.; alig 2 mm. vastagok. „Reszpáng". Egy-, esetleg 2 méter hosszú ág, melynek alsó vastagabb vége ki van hegyezve, hogy földbe dugható legyen. Az alsó oldalhajtások tőben le vannak vágva s csak a tetőn és a felső részen hagynak a gyűrűk részére 1 1/2- 2 cm. hosszú ágcsonkokat. ,. Gyűrű". Két cm. hosszú és 5-6 mm. széles bodzafagyűrűk. Egyik végük a reiszpáng ágvégeire kerül, a másik végükbe pedig egy-egy enyvesvesszőt dugnak lazán. „Lokker". Ez egy kis kalitka, amiben kint tartják és a fogóhelyre kiviszik a hívó madarat. Drótból készül; mérete: 25 cm. hosszú, 20 cm. magas és 13 cm. széles. A hívó madarat otthon nagyobb kalitkába rakják át. ., Csalumadár": hívó madár. Ha a reiszpáng 1 vagy 1 1/2 méter magas, akkor a lokkert a madárral, tőle egy vagy két méternyire teszik le a földre. Ha két méter magas, akkor közvetlen alája teszik. A csaló madarat, illetőleg a lokkert, tüskés ágak letűzdelésével rögzítik és így biztosítják karvaly vagy macska ellen. Ezen kívül a ritkán letűzdelt ágakra több enyvesvesszőt dobnak, hogy ha ezek az állatok a hívó madarat bántani akarják, úgy a tüske távol tartsa őket, illetve azon elhelyezett enyvesvesszőkhöz ragadjanak. Molnár ily módon több karvalyt sőt macskát is fogott már. A madarász 20-30 méternyire, fa- vagy bokor mellett meghúzódva figyeli enyves vesszőit. A csalumadár meglátja a fölötte átvonuló társait, lecsalja őket, - azok rászállnak a vesszőre, miközben lábuk szárnyuk ráragadván leesnek vele. Molnár Ferenc körmendi madarász az így összeszedett éneklőket példányonként 1 P.-ért értékesíti. Megszereztem e madarász tékáját, a hozzátartozó enyvesvesszőkkel továbbá gyűrűkkel ellátott másfélméteres reiszpángját is. Amennyiben Főszerkesztő Ur használhatja, úgy nagyon szívesen beküldőm a Vasi Múzeum részére. Megemlítem még, hogy vasárnap felkerekeztem Farkasfára és részletesen tanulmányoztam az ottani „rigászást" és több érdekes népies állat-, valamint növénynevet gyűjtöttem. 273