Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban
BRAUER-BEN KE J.: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban A kontrasípra egy érdekes apró trombitaszerű toldalék van, ami azonban nem azonos az Észak-Magyarországon használt tinó szarvból készült kontrahosszabbítójával. Amennyire a rajzból kivehető a 10.236-os leltári számú másik kaposvári dudának is hasonló kontrahosszabbítója lehetett. A győri gyűjtemény 73.10. l-es leltári számú duda sípszárán egy jellegzetes csikó alakú kontrahoszszabbító van, amit a pusztasomorjai Sós Antal készített. 150 A csikó alakú kontrahosszabbító megtalálható a Felvidéken is. 151 A hangnyílásokat a furulyához hasonlóan égetik és fúrják hogy a száraz fa el ne repedjen. A hangnyílások oválisak és nem egyenlő nagyságúak. A hangnyílások átlagos mérete 5-8 mm. A bolhalyuk ennél kisebb 1-2 mm-es. A hangnyílások távolságát vagy egy másik hangszerről másolják át vagy megfelelő rutin esetén szemmérték után készítik, mint a mohácsi Jancsis János Mixolid hangsor esetén a második és a harmadik hangnyílás távolságnak kisebb kell lennie. Ez az általam vizsgált sípszárakon nem észlelhető. Egyedül a soproni gyűjtemény 57.166.l-es leltári számú Kapuvár környékéről származó duda sípszárán látható, hogy emiatt a második hangnyílás meg van nagyobbítva. Ha a sípszár hangnyílásai nem a megfelelő helyen vannak vagy később elhangolódott a hangszer, akkor a sípok igazításával, illetve a hangnyílások nagyságának változtatásával lehet a sípszárat hangolni. A mohácsi gyűjtemény 76.45. l-es leltári számú sípszáron ennek a hangolásnak jól látható nyomai vannak, mert a hangnyílások nagyságát rákent szurokkal módosították. A sípszár dallamsíp felöli oldalán van kialakítva a prímváltó vagy egyszerűen csak váltólyuk. A kontrahosszabbítókon a prímváltóhoz hasonló kontraváltó nyílás van. A bordószárat általában három részből állítható össze csapok segítségével, amelyeket kóccal tekernek be higgy jobban szigeteljenek és hogy a hangolás végett összébb vagy széjjelebb lehessen csavarni őket. A bordószár középső részébe egy idioglott szimpla nádsíp van amely bodzafából készült. A sípszárban használt nádsípoknál nagyobb és szélesebb, a hossza 75-90 mm és az átmérője 8-10 mm.. A sípszárakba 50-65 mm hosszú és 5-6 mm átmérőjű nádat használnak. A sérülékenysége miatt a dudásnál mindig több is van a sípokból. 152 Sárosi szerint a XIX. század óta minden magyar dudának a sípszártőkéje állat vagy emberfejűre van kialakítva. 15 ' Az északi területen kecske fej, a Dél-Alföldön pedig menyecske fej vagy ritkábban bajuszos férfi, kecske vagy kosfej. Ha ezt kizárólagosnak fogadjuk el akkor a soproni és a veszprémi gyűjteményekben levő dudák nem magyar dudák. A veszprémi gyűjtemény dudájának sípszárán valóban nincs ott a bolhalyuk és így a Manga féle csoportosítás alapján valóban inkább az északi és szlovákiai dudákkal mutat rokonságot. De a soproni gyűjtemény Kapuvár környékéről származó dudája a sípszár típusa alapján magyar duda, mert van rajta bolhalyuk de még sincs semmilyen fej a duda tőkén. A Kisalföldön szintén vannak még olyan dudák amelyek sípszárja a bolhalyuk megléte miatt magyar dudaként minősíthetőek de ennek ellenére nincs a sípszár tőkéjükön fej. 154 A dudát a fúvókán keresztül fújják fel, amelynek a tőke felöli végén egy rákötözött kis bőrdarab működik szelepként és nem engedi vissza a belefújt levegőt. A dél-alföldi dudákat fújtatóval fújják fel. A hangszerek enciklopédiája téves módon ezt a dudatípust veszi a magyar dudának. 155 Hankóczy kutatásai szerint az alföldi dudára jellemző fújtató, az ember és állatfejek és a hajlított bordószár a XIX. században jelentek meg. 156 Ezek a formai specifikumok egyike sem található meg a dunántúli dudákon, amelyek ebből kifolyólag valószínűleg egy régebbi típust képviselhetnek. 150. TANAI PÉTER, Lm. 354. 151. MANGA JÁNOS: Népi hangszerek...i.m. 147-148. 152. FÜZES ENDRE, i.m. 108. 153. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 105. 154. TANAI PÉTER, i.m. 359. 155. Hangszerek enciklopédiája 1996, 56. 156. HANKÓCZY GYULA: Tárgyak és amiről(nem)beszélnek. Ethnographie 1998, 153. 242
