Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Szilasi Attila Botond: XIX. századi leletek Sárvárról

SZILASI А. В.: XIX. századi leletek Sárvárról tildarab került elő. Ezek mosása és restaurálása

2 után kiderült, hogy az anyag egy jobb módú család (vagy családok?) hétköznapi tárgyait, mindennapi életüknek természetes hulladékait tartalmazta a XIX. század második feléből (ennek legfőbb alapja két osztrák típusú krajcár 1868-ból). LELETKATALÓGUS Kerámia - A kerámia nagy része az általános folyóanyag, mely a mindennapok használati eszköze volt. A legnagyobb tömegben az akasztófüles, peremes fenekű csapkodott díszű nagytálak és tálak (II. tábla), valamint a kisebb, füles és kívül-belül mázas, csapkodott, valamint kanállal csurgatott díszű szilkék voltak (III. tábla). A kor anyagát mégis leginkább, a XIX. századból származó máz alatti, kobaltkék festésű apró mintás díszítéssel ellátott tányérok határozták meg (IV. tábla). Emellett szép számmal találtunk gombos, vagy füles fedőket, mázas és mázatlan szalagfüleket, mázatlan erősen megégett fazekakat, bordázott és bekarcolt díszű kívül-belül zöld vagy barna mázas tárolóedényeket, vízszintes fülű barna mázas tálat és egy szürke mázzal ellátott, bordázott és festett vonallal díszített bögrét (V. tábla). (CSUPOR, 1998. 58-107.; KRESZ, 1991. 592-600.; KRESZ, 1960. 345-377.) Pipa - Az egyetlen pipalelet, ami az ásatáson előkerült egy fehér agyagból készült kávéházi pipa, mely igen divatos és kedvelt típus volt a XIX. században (szélén kis virágos motívumsor, oldalán CAKE CŐLN felirat).(NAGY, 2001. 188. XCII. tábla) (VI. tábla) Fémtárgyak - A vastárgyak javarészét a különböző méretű és formájú kovácsolt szegek, pántok, zsanérok és veretek, valamint a szekér oldalát merevítő és a fa repedését gátoló gyűrűk tették ki (VII-IX. tábla). Ezek valószínűleg úgy kerültek ilyen nagy tömegben egy helyre, hogy az elhasználódott fatáblákat, kereteket, ajtókat és a szekér eltörött oldalát eltüzelték, és a megmaradt vasdarabokat a hamuval együtt kiszórták (ezt igazolja az is, hogy a vasak főleg faszenes, hamus rétegből kerültek elő igen megégett állapotban). Természetesen ezek mellett konkrét vastárgyakat is találtunk (reszelőt, övcsatot, csizmasarok vasalását, stb). A sok bronztárgy közül (gyűszűk, egy gömbfejű tű, pitykegombok, egy rossz állapotú csappantyú, petróleumlámpa tartozékok, stb.) amely külön említést is érdemel, az egy érem (jelvény?, zseton?), amelyen egy fiatal hölgy faküllős velocipéden teker (típusát tekintve egy 1860-as évekből származó úgynevezett ,,csontrázó"-n) (BÁLINT, 1974-75. 70-71; KOPCSÁNDI, 1972-73. 82-83.), egy apró, piros kövekkel kirakott ékszer vagy ruharátét darabja, valamint - jelenlegi meglátásom szerint - hat darab bajonettzáras foglalat fenekén AI KREBS valamint SB felirattal (X. tábla). Üvegtöredékek - Főleg jellegtelen sík-, és táblaüvegek töredékeit, poharakat és palackokat találtunk. Állatcsontok - A legtöbb állatcsont étkezési hulladékként került ki a gödörbe (erre utalnak a vágási és törési felületek is). Főleg sertés és szarvasmarha csontokat találtunk. Bőr és textilleletek - A bőrfoszlányok restaurálása és konzerválása után derült ki, hogy a leletek egy finoman megmunkált lábbelihez tartozhattak (egy kétféle bőrből álló felsőrész foszlánya, néhány rávarrt dísz maradéka és a kemény bőrtalp kis darabja maradt ránk) (XI. tábla). A feldolgozás során megpróbáltam levéltári anyagokkal is kiegészíteni, és teljessé tenni a régészetinéprajzi képet, sajnos sikertelenül. A XIX. századból fennmaradt úrbéri és kataszteri térképeken (VML 2. A leletek restaurálásában nyújtott segítségéért külön köszönettel tartozom Kiss E. Csabának és Ferencz Eszternek. 188