Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Szilasi Attila Botond: XIX. századi leletek Sárvárról

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) U 596-605, U 604 és T 226, T341, T 454, valamint К 212, К 226-228) nincs említés majorról, gátőrházról vagy valamely más épületről, ahonnan a „szemét" származhatott, azonban egy kisebb útról igen. Valószínűleg e mellett ásták el a közelben lévő majorság hulladékát útban a földek felé. TÖRVÉNY VAGY MUZEOLÓGIA? A mostani törvénykezési háttér alapján nem minősülnek régészeti leleteknek azon kulturális javak, melyek 1711 után kerültek a föld alá.

3 így olyan helyen, ahol ennél fiatalabb korból származó leleteket találunk, nem végzünk régészeti feltárást, és nagyon sokszor elveszítjük azt a tömérdek információhalmazt, amely a XVIII-XIX. század jobb megismeréséhez vezethetne.

4 Ellenben a hétköznapi tárgyak amelyek legtöbbször hiányoznak a néprajzi-történeti gyűjteményekből -, még a legegyszerűbb pipatöredékek is pontosabb betekintést engedhetnek az akkori emberek életébe, környezetébe, mint a gondosan feldolgozott levéltári anyagok. Hiszen a régészet - szakmai adottságából adódóan - kontextusában vizsgálja a leleteket (tárgy - ember - környezet - életmód) és nem csak tárgytipológiát alkalmaz. A néprajzi anyagok nagy részében is csak az adott stílushoz jól köthető edények vannak túlsúlyban és az úgynevezett hétköznapi folyóedények csak esetlegesen vannak képviselve, amelyek a nagyszabású gyűjtések és adományozások során nem kerültek a múzeumi gyűjteményekbe. Ezek pótlása már egyre nehézkesebb, hiszen a gyűjtés spektrumskálája egyre szűkül, és a kézműves párhuzamok a hagyományos népi szakmák elhalásával együtt fokozatosan eltűnnek. Mostanra már csak a föld őrizte meg ezeket a hiányzó adatokat.' A muzeológia így nehéz helyzet előtt áll. A régészet nem foglalkozik az újkor harmadával - hiszen erre a korra szakembert sem képeznek -, a néprajzban és a történelemtudományban járatos szakemberek pedig nem végezhetnek ásatásokat - hiszen ehhez sem jogosítványuk, sem terepi felkészültségük/' A megoldás véleményem szerint valahol középen lehet: vagy a szakmai fúzióban, vagy a tudományágak szélesítésében. Azonban ennek a kérdésnek az eldöntése nem az én feladatom. Én csak a kérdést tettem fel, az igazi választ a tudománynak kell megadnia. FELHASZNÁLT IRODALOM BÁLINT SÁNDOR: A motorkerékpár- és kerékpárgyűjtemény. In.: A Közlekedési Múzeum Évkönyve III. (1974-75) 55-76. CSUPOR ISTVÁN - Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. Bp., 1998. CSUPOR ISTVÁN: Kerámiagyűjtemény. In.: A Néprajzi Múzeum gyűjteményei, szerk.: Fejős Zoltán. Bp., 2000. 261-298. ILON GÁBOR: Bevezetés a Kárpát-medence régészetébe. Szhely, 1993. ILON GÁBOR: Muzeológia és régészet, a "Múzeumi" törvény régészeti vonatkozásai (szövegközi függelék: részletek a hatályos törvényből). In.: Panniculus Ser.B.No.6. (2002) 11-29. 3. „Nem minősülnek régészeti leletnek azon kulturális javak, melyek 1711 után keletkeztek, és bizonyítottan műgyűjteményben maradtak fenn." 2001. évi LX1V. törvény a kulturális örökség védelméről I. rész 7.§ 16. pont. (Id. még ll.ON, 2002. 14.) 4. Ilon Gábor is - a régészet fogalmának meghatározásakor - régészeti kutatásnak tartja mind a 19. századi, ma már a föld alatt lévő üveghuta kutatását, mind Nagy Imre miniszterelnök feltételezett sírgödrének feltárását. (ILON 1993. 11.) 5. Csupor sem említi a régészet lehetőségét, csak a gyűjtést, ellenben igen elismerően nyilatkozik a 60-as évek újkoros feltárásairól, ahol sok esetben fazekas-selejtgödröket tártak fel. (CSUPOR, 2000. 288.) 6. Természetesen itt ellenpéldaként meg kell említenünk Dr. Nagy Zoltánt, a Körmendi Múzeum néprajzos igazgatóját, aki már több feltárást is végzett - nagyfokú BÁLINT 1974-75 CSUPOR 1998 CSUPOR 2000 ILON 1993 ILON 2002 189