Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Ilon Gábor. Késő bronzkori kincslelet Szombathelyről. Napbárka szimbólumok a Kárpát-medence urnamezős kultúra lemeztárgyain

ILON G.: Késő bronzkori kincslelet Szombathelyről Kardpenge töredékei (3 db). A hegy és a következő darab összeilleszthető (a találók törték el!), a harmadik azonban a penge felső harmadából, egyik végén recens sérüléssel. Az élek közelében 3-as bemélyedő vonalköteg. Kék és zöld, helyenként szivacsra emlékeztető patinával. A két összeilleszthető darab hossza: 132 mm, a harmadik: 61 mm. Súlyuk egyenként: 22 g, 55.4 g és 81.7 g (3. tábla 3a-c). Az urnamezős időszak jellegzetes fegyvere, de a rendelkezésre álló töredékek alapján típusa (Il/a derivátum?) pontosan nem határozható meg. NÉHÁNY A FEGYVEREK ÉS/VAGY SZERSZÁMOK KÖZÜL Kés. ívelt hátú, három szegecslyukkal. H: 122 mm. Súlya: 27.5 g (4. tábla 1). A szélesedő markolatlemez, a három (esetleg a negyedik kitörött?) szegecslyuk és az ívelődő hátú, erősen kopott penge alapján a Pustimef típusba sorolható, amely az észak-itáliai Peschiera fázisban, Szlovákiában pedig a közép-dunavidéki urnamezős kultúra fiatal periódusában (Podol) jelentkezik, tehát nem rövidéletű (RÍHOVSKY 1972 32-33. Taf. 9. 103-106). Velemről talán egy ilyennek a markolattöredéke ismeretes (MlSKE 1907 21, 18. t. 24) Ugyanilyen kés töredéket említenek (KŐSZEGI 1988 35,186) egy az urnamezős kultúra elejére (II. fázis) keltezett Szombathelyen (!) előkerült, ma a Nemzeti Múzeumban található kincsből. Tokos-fiiles balta, díszített, a füllel átellenes oldalán, a varrat mellett öntési hiba. Az öntési varratok nincsenek véglegesen eldolgozva, az éle sem volt kalapált. Egyik oldalán a helyenként zöldes és kékes patinán égésnyomok. Valószínűleg a találók hegesztőpisztollyal próbálták megolvasztani. Másutt recens reszelő és véső nyomok. M: 145 mm. Súlya: 520 g (4. tábla 3). Tokosf-filles?) balta alsó, élrésze. Recens törés miatt két darabban. M: 65 mm, súlya: 16 + 185.6 g Költő L. vizsgálata jakdO5 (1-2. táblázat és 4. tábla 2). Az Y-bordás díszítésűek mellett, a későbbi urnamezős fázisokra jellemző ívelt bordás példányok is találhatók a depotban, de utóbbiak között nincsenek a Ha B2-re keltezett góri öntőformákhoz hasonló fiatalabb variánsok (KŐSZEGI 1988 52, ILON 1996a). NÉHÁNY EGYÉB ESZKÖZ ÉS TÁRGY Borotva, nyelét szegeccsel erősítették a kétélű pengéhez. Utóbbi nem élezett. A találók meghajlították. Patinája helyenként kék, másutt zöld, a hajlításnál látszik a bronz eredeti aranysárga színe. M: 90 mm (a nyéllel), legn. szé: 93 mm. Súlya: 33.6 g (5. tábla 1). A bronz leletek nem túl gyakori tárgytípusa (KŐSZEGI 1988 44). Távolabbi analógiája van a nagyvejkei és a pamuki depotban (MÉSZÁROS 1971-72. 44, 6. kép 4). Az itáliai kifejlődő protovillanova anyagban megtalálható a hurkolt és szegecselt nyélvégű változat (Tolfa, Terni 7. és 72. sír), amelyet MÜLLERKARPE (1959 Taf. 25. 5, Taf. 39. Al, El) а На В periódusra datált. Kettős kampó, rombikus átmetszetű huzalból. A felső és a hátsó hajlított részen a romusz belső élén ferde és hosszúkás poncütések. M: 73 mm, szé: 23-25 mm. Súlya: 24.4 g (5. tábla 2). A kettős kampó párhuzamai ismertek: a velemi II. kincsből (MlSKE 1907. XV. t. 37, MOZSOLICS 1941. 258, 1. kép 8) és a lengyeli telepről (WOSINSKY 1896 304, LXII. t. 4). Nem gyakori lelet, talán bogrács felfüggesztésére szolgált?

6 Sarló, nyélnyújtványos. Két, lencseszerű beütésekkel ellátott bordával. Az él felé esőn öntési hiba. Soha nem volt élezve és nyelezve sem, amit a háton lévő nyúlvány sértetlensége

7 igazol. Szivacsos szerke6. Hallstattban előkerült példányokról tudok Wosinskytól, de az alappublikációkhoz nem fértem hozzá. 7. SZABÓ 1996b 122