Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

M. Kozár Mária: Levéltári adatok a vasi szlovének néprajzához. 1. Hagyatéki és vagyonleltárak

M. KozÁR MÁRIA: Levéltári adatok a vasi szlovének néprajzához 1. ÁLLATOK Az ingatlanok és az állatállomány értékének egymáshoz viszonyított aránya kifejezi, hogy az épületek az állatállományhoz képest milyen értékűek voltak. Az épületek becsült értéke alacsonyabb a lovak és a szarvasmarhák értékénél. Ez az arány a lakó- és gazdasági épületekbe invesztált vagyon viszonylag csekély voltát bizonyítja. A kiházasított lányok hozománya közt tehenek és sertések szerepelnek. A tehenek értéke 20-30 forint közötti, a sertéseké pedig 30 kr és 2 forint között mozog. Egyesek borjút is kaptak (20 f). A lovakat nagyra becsülték. Szakonyfaluban egy pár igavonó ló (1822) két csikóval 300 forintot ért, többet mint egy újonnan épített boronafalú ház (180 f). Három kancát (1821) pedig 350 forintra becsültek. Az ökröknek is nagy értéke volt. Egy pár ökör 1822-ben Orfaluban 150 forintot ért, ugyanakkor egy három derékból álló ház csak 65 forintot. Tótfaluban egy pár ökör 1823-ban 105 forintot ért, egy öt derékból álló boronafalú régi ház pedig csak 65 forintot. Orfaluban egy pár ökröt (1823) 128 forintra, a három derékból álló boronafalú házat pedig 65 forintra becsültek. Szakonyfaluban egy pár ökröt (1823) 130 forintra, a három derékból álló boronafalú házat 65 forintra. Szakonyfaluban egy pár ökör (1824) 180 forintot ért, három derékból álló boronafalú ház pedig 120 forintot. A tinók értéke 20-30 forint, a borjúé 6 és 24 forint között mozgott. A sertések, malacok értéke 5-8 forint volt. Kossics megfigyelése szerint, "a Rába mellékieknek szénájok is van, szalmájok is, de még is szokások a szecskát forró vízzel leöntve, a gabona aljából való liszttel s kevés sóval megkeverve szarvas marháj okkal télen etetni. Az ökröket legjobban szeretik vásárolni Zagoriában (Horvát országban) mert azt hiszik, hogy ott a marha legegészségesebb. " (KoSlC 1828 37) TERMÉNYEK A leltárak felsorolják a fontosabb terményeket: búza, rozs, kukorica, burgonya. A káposztát és a répát savanyították is, hiszen sok káposztás hordó szerepel az inventáriumokban. Mindegyik vizsgált portához tartozott szőlő is (1 - 6 köz) réttel. Kossics leírásából kitűnik, hogy a szlovének termesztettek "mindenfélét, u. m. búzát, rozsot, tavaszi s őszi árpát, zabot, bükkönt, lencsét, mindenféle babot, kukoricát, hajdinát, lent, kendert, muhart, krumplit, répát, káposztát, kölest... A hajdinát akkor szokták nagyobb mértékben vetni, mikor őszi gabonájokat valami viszontagság érte. A hegybélieknek, kiknél minden legkisebb házhoz vagyon szőlő, legfőbb foglalatosságok a bor termesztés, melyből jó termő esztendőkben legtöbbet vesznek be." (KoSlC 1828. 36-37) 145