Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

M. Kozár Mária: Levéltári adatok a vasi szlovének néprajzához. 1. Hagyatéki és vagyonleltárak

S AVARIA 26 (2001) MEZŐGAZDASÁGI SZERSZÁMOK A vizsgált inventáriumokban a következő szerszámokat találtuk: kapa (30 kr - 1 f), kasza (1-2 f), vasvilla (50 kr), szekerce (2 f), irtókapa (45 kr1 f), sarló (3-36 kr), vasrosta (36 kr), farosta (12-1,15 f kr), kasza kalapácscsal (1,30 f), trágyahányó vasvilla (1 f ). A porták szállításhoz és földműveléshez használtak: paraszt szekeret felszereléssel vagy a nélkül (10-50 f), szánt (1-3 f), ekét vassal vagy anélkül (5-7 f), illetve boronát (1-5 f). Kossicsnál az irtókapa használatáról is olvashatunk: "A törzsök körül, mivel ekével nem lehet hozzá férni kár nélkül, kapával kell felforgatni a földet..." (KoSlC 1828. 35) TÁROLÓEDÉNYEK Minden portán volt káposzta (2 f) és répa (1 f) savanyításához használt hordó, liszteshordó (30 kr), eceteshordó (1,30 kr), kisebb-nagyobb boroshordó (15 kr -2,30 f). A gabona szállításához és tárolásához kosarakat használtak (30 kr), méréséhez pedig egy pozsonyi mérőt tartalmazó edényt (30 kr - 1,15 f), mérőedényt (3 mérce 45 kr), egy porció mérésére használt edényt (10 kr), dézsát (6 kr), vékát (45 kr), zsombort (13 kr), lisztes zsákokat (40 kr). Tárolásához kópicot Ikoséntal (1,30-2 f). KÉZMŰVESEK A hagyatéki és vagyonleltárakban leírták a tartozásokat is. Ebből megtudhatjuk, milyen kézművesek voltak ezekben a falvakban a 19. század elején: takács (Alsoszölnök, Szakonyfalu), fazekas (Istvánfalva), kovács (Felső-szölnök, Szakonyfalu, Tótfalva, Alsoszölnök). Egy kovácsműhelyt felszere-léssel Tótfaluban írtak össze (1823) 40 forint értékben. Kossicstól tudjuk, hogy a kézművesek leginkább saját szükségletre dolgoztak, mert "egyszersmind robotos jobbágyok lévén, nem folyvást veszteg ülő mesteremberek, hanem csak annyira, hogy a magok és a házbéliek szükségére tudjanak valamit öszve fércelni." (KoSlC 1828. 39) EGYÉB TEVÉKENYSÉGEK Minden vizsgált portán volt párukád (nagy fakad lenből készült ágynemű, ruha mosásához, kifőzéséhez) 10 krajcártól 2 forint értékben; kenyérdagasztó teknő (30 kr - 1,30 f). A kisebb szerszámokat javításhoz használták: kis szekerce (30 kr), fűrész (1,30 f), fúró (3,30 f), véső (21 kr). Kossics szerint: "A férfiak, kiknek semmi mesterségek nincsen, télen faragnak, szalma kosarakat kötnek, holmi eszközöket igazgatnak, az egész esztendőre tűzre való fát vágnak." (KOSIC 1828. 40) A vizsgált inventáriumokból kitűnik, hogy a Szentgotthárd környéki szlovén falvak gazdaságai szerény lakásberendezéssel és gazdasági eszközökkel rendelkeztek a 19. század elején. Ezek az adatok alátámasztják a Kossics József által leírt korabeli állapotokat. 146