Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Fitz Jenő. Gorsium társadalma a feliratok alapján
S AVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARGHAEOLOGICA szokásaikon. A bennszülött sírköveken az asszonyok népviseletükben jelentek meg, nagy, turbánszerü, fátyollal borított fejfedőt használtak, rövidebb felső ruhájukat vállukon nagy kapcsolótük, fibulák fogták össze, nyakukban torquest, nyakperecet viseltek, csukóikon különböző karpereceket, ruhájukat mellük alatt öv fogta át, hosszabb alsó ruhájuk alól, ha teljes alakban, vagy karosszékben ülve Örökítették meg őket, pántos cipőjük látszott. 34 Oldalukon megjelenített párjuk római módra öltözött, haját katonásan nyírta és - ha nem foglalkozásukat jelző eszközt, kalapácsot, ostort tartott - rendszerint irattekercset fogott kezében, amely talán római polgárjoguk okiratát mutatták fel. A legkorábbiak, akik cives Romani lettek, a Flavius noment viselték, tehát a Flavius császárok alatt 69 és 96 között emelkedtek a Birodalom teljes jogú polgárai közé. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a katonai tábor melletti szerény település nem vonzotta Gorsiumba az eraviscus társadalom előkelőit, akik közül számosan a polgárjogot a Iulius-Claudius dinasztia idején elnyerték, mielőtt a Moesiából felvonult lovasok a palánktábor fölveréséhez hozzáfogtak volna. Másfelől azok a bennszülöttek, akiket a 40-es évek végétől soroztak be a környékben állomásozó alakulatokba, a Flaviusok alatt szereltek le. A gorsiumi névanyagban egyelőre két bennszülött családot ismerünk Flavius névvel. Mindkét esetben a család nő tagjáról van szó. Egyikük Flavia Giboruna, aki 40 éves korában elhunyt férjének, Dullibogiusnak, Florus fiának állított sírkövet 35 Giborunában talán a helyőrség egyik veteránjának lányát sejthetjük, - házasságában bizonyosan nem a rangemelkedést keresett - férje a helybéliek közül került ki. A másik sírkövet Flavius Titucus állította anyjának, Flavia Usaiunak, 36 akit 80 éves korában temetett el. A gondosan faragott, szép sírkő a városalapítást követő években készülhetett - 106 után -, a szentkerület faragványain dolgozó műhelyben. Usaiu e szerint 30 táján láthatta meg a napvilágot, az első generációhoz tartozott tehát, amelynek leányai a falusi ifjúság mellett a helyőrség harcosaira is szemet vethettek. Férje a sírkő állításakor jó ideje a földben pihent - említés sem történt róla - így nem dönthető el, a Moesiából érkező lovasok, vagy a helyben sorozott ifjak egyike volt-e, aki 69 után lépett a római polgárok sorába. A sírkövek arról is tanúskodnak, hogy a. bennszülöttek közül sorozottak leányai aktív katonákkal léptek frigyre. Ulpia Amasia apja Traianus katonája volt, leszerelése után a császár nomenjét viselte. Amasia férje, P. Aelius Respectus, a hadrianusi érában lett Gorsium társadalmának érdemes tagja. A sírkövek az eraviscus társadalom különböző rétegei közti eltéréseket is érzékeltetik. Resatus sírkövén a halottat szülei társaságában látjuk, apja, Sapurda, anyja Résilia nevük alapján a kelta népességhez tartoztak, ezt az asszony viselete is igazolja. A két férfi azonban római módra öltözött, kezükben kalapácsot és ostort fogtak, bizonyára a helyőrség szolgálatában álltak. Bauso síremlékének 39 csak feliratos része maradt meg, így csak a nevek adnak útbaigazítást: a halott Bauso, apja Bonus és testvére Atta a pannóniai emlékanyagban elő nem forduló neveket viseltek, ami azonban inkább csak a kelta nevek változatosságára vet fényt, nem származásukat teszi kérdésessé. Az emített Dullibogius a latinos hangzású Florus fia volt,ami azonban nem annyira egy ide vetődött, Fitz 1957. 133-134. Fitz 1983, 38, 35.SZ. Fitz 1983, 31, 32-sz. Fitz 1983, 10-1 l,8.sz. CIL III 3358. Fitz 1983, 38, 36.SZ. 56
