Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Fitz Jenő. Gorsium társadalma a feliratok alapján
FITZ JENŐ: Gorsium társadalma a feliratok alapján aki Aquincumban a legio II Adiutrixban armatúra volt , Daciában esett el, Bassiana (Donji Petrovci a Szerémségben) környékéről származott. Gorsiumi temetkezése otthonára, családjára utalhat. Az előbbieknél jelesebb pályafutás után hunyta le szemét G. Valerius Maximus 33 , aki centurio volt Camuntumban, a legio XIIII Gemina kötelékében, amikor 193-ban Felső Pannónia helytartóját, Septimius Severust, csapatai császárrá kiáltották ki. Bár felirata háborús részvételéről nem tesz említést, bizonyára részt vett a pannóniai hadsereg diadalmas itáliai hadjáratában, majd a keleti háborúban, amelyben Septimius Severus ellenlábasát, Pescennius Nigert győzte le. Keleten átvezényelték - mint megbízható pannoniait - a levert legio VI Ferrataba. A császár feltétlen hívének számíthatott következő előlépése alapján is, amikor a Rómában állomásozó legio II Parthica centurioja lett. Sírkövét felszabadított rabszolgája és örököse, G. Valerius Eufeles állította, feltehetően szülőföldjén. A katonák jelenléte Gorsium társadalmában magától értetődő. A provincia légióinak utánpótlása a helyi városokból történt. A helyi lakosság igénybevétele nem lehetett jelentős, különösen a város első évtizedeiben. A síremlékek alapján inkább csak a marcomann háborúk utáni időszakban soroztak a városi ifjak közül. Bizonyára ez is magyarázza, miért nem találunk közöttük bennszülötteket, holott hosszú időn át az eraviscuszok adták a lakosság többségét. A II. század végére, a III. századra az etnikai különbségek elmosódtak, a nevekben, a viseletben már csak elvétve ismerhetők fel. De vonzónak találhatták az eleven forgalmú, ünnepségekben sem szegény várost azok a leszerelő, maguknak új otthont kereső katonák is, akik nem innen származtak: a limes nem esett messze, ha nosztalgiát éreztek volt bajtársaik után, egy-két napi járóföld nem lehetett akadály egy menetelésben eltöltött ifjúsággal maguk mögött. BENNSZÜLÖTTEK Gorsium helyének kijelölése a Sárvíz megfelelő átkelőhelyén, két, a hódítás előtt is járt utak kereszteződésében stratégiai szempontokból történt. Ezek a szempontok, úgy látszik, nem játszottak szerepet a kelta népesség helyválasztásában, az eddigi ásatások Gorsium területén nem találtak az eraviscusokhoz köthető településnyomokat. A felszíni leletek egy kiterjedt telep körvonalait rajzolják körül a várostól északra, á széles Sárvíz keleti oldalán. Egy másik kelta falu hagyatékai a várostól néhány kilométerre délre kerültek elő. Ha a római városnak nem is voltak kelta előzményei, a környék, különösen a Sárvíz mentén, sürün lakott lehetett. A hódítás erőszak és ellenállás nélkül ment végbe, a környékbeliek csakhamar felfedezték az előnyöket, amelyek a helyőrség ellátásából és kiszolgálásából adódtak. A katonai tábor szomszédságában kialakult polgári település (vicus), ahol a katonák élettársai, gyermekei és rabszolgái éltek, egyre több betelepülő bennszülöttnek is otthont adott. A 25 évig szolgáló katonák, - ha nem hozták magukkal választottjukat -, az eraviscus környékbeli lányok közül kerestek párt maguknak. A környék lakói és az idegenből jött katonák között szövődő frigyek a dunai limes hátterében egy új paraszti-katonai társadalom alapjait vetették meg, amely sok generációval később, a III. században különös jelentőséget kapott a Birodalom történetében. A kezdeti évtizedekben a helybeliek és a táborárkon belül szolgálók együttélése még nem változtatott eltérő kultúrájukon, Domaszewski-Dobson 1967, 45, Nr.- 53. CIL III 3683=3694=10610; Fitz 1993-95, 1900, 637a.sz. 55
