Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Fitz Jenő. Gorsium társadalma a feliratok alapján
SAV ARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA 9 Л. " Katonai szolgálatuk idején elhunytak közül Atilius Marcianus Savaria szülötte volt О is a II. század első negyedében élt: sorozására Pannónia kettéosztása (Kr.u. 106) előtt kerülhetett sor. Marcianus mindössze hét évet szolgált, lehetséges— mivel alakulatának nevét sírköve nem őrizte meg -, hogy Gorsium utolsó helyőrségében, a cohors I Alpinorum equitataban katonáskodott és a második dák háborúban vesztette életét, ahová csapatát elvezényelték. 9^ Illyr csengésű neve alapján Aurelius Dazanus, aki egy évszázaddal később élt, talán a Dunakanyarban élő Azali törzséből való elődöktől származott, vagy a Drávától délre eső városok egyikében látta meg a napvilágot. Amikor 16 évi szolgálat után meghalt, családja, anyja, felesége és egy további hozzátartozója Gorsiumban temette el: itt lehetett otthonuk. Gorsiumban temette el fiatalon meghalt feleségét M. Aurelius Attianus 26 , az ala I Thracum decurioja. A családi környezet az ő esetében is a mellett szól, hogy a közeli Intercisában, majd 180-tól Camponában (Nagytétény) állomásozó lovascsapat tisztje a tábor melletti egyszerű vicus helyett a biztonságosabb és kulturáltabb városi környezetet választotta felesége és kislánya számára. Egy másik decurio, aki a cohors I Ulpia Pannoniorum lovas egységét vezényelte, Aurelius Secundinus , Gorsiumban temetkezett, családja lakóhelyén. Sírkövét lánya, Aurelia Secundina, és két felszabadított rabszolgája, Aurelius Theophilus és Aurelius Exsuperatus állították emlékére. Gorsiumi származású katonákat azok között kereshetünk, akik aktív katonaként valamelyik háború öldöklésének estek áldozatul. Alighanem a város szülöttei közé sorolható az az isme9Я étlen nevű légionárius, akinek sírkövét centurioja, M. Pacilius Rufus állította. A meghalt a legio JIII Flaviaban szolgált, abban a légióban, amely 162-166 között a legio II Adiutrixet helyettesítette Aquincumban, amikor az a parthus háborúba elvonult. Feltehető, hogy a meghalt katonát ezekben az években sorozták a légióba. Felirata szerint 9 évet szolgált, 166 után tehát a felső-moesiai frontra került, ahol alakulata Viminaciumban, Kostolacon állomásozott. Korai halála alapján lehetséges, hogy a marcomann háborúk valamelyik ütközetében esett el. Aelius Flavianus és Aelius Iustianus 29 a III. század közepének egyik gót háborújában maradtak rioltan a küzdőtéren. Flavianus 30 éves volt, 9 évi szolgálattal, öccse 26. évében járt, 6 stipendiummal. Sírkövük inkább csak emlékezetüknek szólt, nem tetemük fölött emelkedett, amelyek valahol az Alduna környékén jeltelen sírban nyugszanak. A felsoroltak sírfelirata nem tett említést szülőhelyükről, így feltételezhető, hogy Gorsium hősi halottai voltak. A háború megpróbáltatásait szerencsésebben vészelte át L. Septimius Veranus , az aquincumi legio katonája, majd veteranusa, aki 214-ben, amikor csapatával elvonult a parthus háborúba, fogadalmat tett Iuppiternek, ha életben hagyja, hálából oltárt állít neki. Veranus hazatérése és leszerelése után, 218-ban, nem volt állomáshelyén, hanem Gorsiumban, föltehetően akkori lakóhelyén, teljesítette fogadalmát. Hasonló emléket állított Ulpius [—] is, 216-ban, talán leszerelésének örömére. 31 Egy ismeretlen 24 CIL III 3353. 25 CIL III 3349. 26 CIL III 3351. 27 CIL III 3350. 28 CIL III 3337. 29 Fitzl983, 37-38, 34.SZ. 30 CIL III 3344; Fitz 1971e, 153, 6.sz. 31 CIL III 3344; Fitz 1971e, 153, 6.sz 54
