Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Buócz Terézia: Borostyánkő faragvány a Járdányi Paulovics István Romkert-Püspökkertből

SAVARIA25/3 (2000-2001) PARS ÀRCHAEOLOGICA és az anyag megkeményedve magába zárta őket. Úgy gondolnám, hogy amiképpen kelet titokzatos tájain ahol a balzsam és tömjén gyöngyözik, ugyanúgy nyugat szigetein és vidékein is gazdag ligetek és erdők virulnak; ezeknek a nedve a közeljáró nap sugarától kisajtolódva és megolvadva a tengerbe ömlik és így hozzák a viharok a túlsó partra. " A római természettudós, az idősebb PLINIUS 37 kötetre terjedő Naturalis Históriáé munkájában összegyűjtötte az addigi görög és latin írók tudósításait. Mivel írott forrásokból merít, műveiben sok a felszínes naiv adat. Mégis a természetről közölt értesülései a legbecsesebb értékű források számunkra. Amikor görög forrásokra hivatkozik akkor elekton, ha rómait idéz akkor sucinum elnevezést használ a borostyánkőre (PLINIUS XXXVII. 11/1). Theophrastost citálva fossziliának határozza meg. Leírta a borostyánkő különböző fajtáit. A fehérszínű követ csak füstölésre használták. Legértékesebnek áz ékszerként is használt vörös (fulvus) fajtát tartotta. Ebből is a legjobb az áttetsző, amit falernusnak hívnak, mivel színe megegyezett Itália legjobb borának, a falernusi bornak a színével (PLINIUS XXXVII. 47, 48). Plinius közli, hogy a borostyánkő színét, annak minőségét milyen módszerekkel és eszközökkel tudták fokozni. Az így nyert borostyánkő értéke vetekedett a drágakővel, illetve az arany árával (PLINIUS XXXVII. 48). De bármennyire drága ékszerek voltak a borostyánkő nyakékek az egyszerű falusi asszonyok is szert tettek egy-egy borostyánkő nyakláncra, mert azt hitték, hogy nyakba hordva mégvédi őket a különböző torokbajoktól (PLINIUS XXXVII. 3/11). Vagyis nem csupán ékszerként használták, hanem egyúttal apotropaikus, baj elhárító szerepük miatt is. PLINIUS világosan leírta, hogy a keleti tenger partvidékén van a borostyánkő lelőhelye. Tőle kapunk először hírt az un. Borostyánkő útról. Ő tudósít bennünket arról az expedícióról, amit egy római lovag vezetett. A felfedező út Nero császár rendeletére, uralkodásának utolsó éveiben indul Rómából Carnuntumon át a Balti tenger „borostyánkő" partjáig.

9 PLINIUS nemcsak az út irányát írta le, hanem megadta a távolságot is, ami 600 mérföld körül volt (kb. 888 km). A borostyánkő út főcsapása a Moraván felfelé a Visztula torkolatáig a tenger partjáig tartott (PLINIUS XXXVII. 45, WIELOWIEJSKI1982, 282). PLINIUS szerint Germániából Pannóniába vitték a borostyánkövet, ahonnan az Adria tenger partján élt vénetek szállítottak tovább (PLINIUS XXXVII 3/11). Ezek a vénetek - átkutatás újabb eredményei szerint - Gallia Bretagne partján kereskedelmi kolóniát alapítottak és borostyánkő út másik ágán is kereskedtek (VÉKONY 1982, 37). Ezeknek az ősi kereskedelmi utaknak a nyomát a kora római import tárgyak és római pénzleltek bizonyítják. Ezeknek a leleteknek és pénzérméknek a gyarapodása tanúsítja, hogy Vespasianus császársága alatt már élénk kereskedelmi tevékenység folyt a borostyánkő úton. • ( LÁNYI 1979, 180., 2. és 9. kép, WIELOWIEJSKI 1982, 269.) Ennek a távolsági kereskedelemi útnak, a borostyánkő útnak a csapása szelte át a mai Magyarország nyugati részén fekvő Pannónia provinciát. Átfutott városunkon Colonia Claudia Savarián és bekapcsolta ezt a római települést a nagy Észak-Déli kereskedelmi hálózatba. Ennek a főútnak a déli végállomása az Adria tenger partján fekvő Aquileia volt. Ezt a várost Kr. e. 181ben alapították és mindvégig virágzó kereskedelmi központ maradt az egész császárkorban. A Balticumból ideszállított borostyánkövet az itt működő műhelyek kiváló mesteremberei dolgozták fel magas színvonalon. Ezután innen exportálták szerte a világba a művészi szinten alkotott borostyán tárgyakat és ékszereket (BRUSIN 1934, 388, SCOTTI 1999, 15-20). A Rajna mentére 9 Korábbi kutatások szerint ezt az expedíciót csupán a borostyánkő kereskedelemmel hozták összefüggésbe. Kolendo, J. egészen más aspectusra hívta fel a figyelmet. Nero császár uralkodásának vége felé három expedíciót indított presztízsének emelésére, mégpedig az akkori világ ismert határaihoz: 1./ Nílus forrás vidékére, 2.1 a Kaukázusba, 3./ a borostyánkő lelőhelyéhez a mai Baltikumba. 42