Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

SA VARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA A semleges kémhatás a legkedvezőbb a növények tápanyagfelvételére, és a talajban élő mikroszervezetek tevékenységére. Fizikai talaj félesége agyagos, vályog-agyag típusba tartozik. A humuszos rétegvastagsága mély, illetve közepes (50-95 cm). Vízgazdálkodása és tápanyag gazdálkodásajobb, mint a többi humuszos öntéstalaj-altípusé, azonban a vertikálisan homogén agyagos összetétel vagy a közberétegzett erősen agyagos szintek kedvezőtlen porozitás viszonyokat eredményezhet. Az értékeléshez hozzáfűzték, hogy a terület egyes részein altalaj lazítás szükséges. Az emberi bolygatás nyomai változásokat eredményeztek a területre jellemző talajtípusban. Az út erősen kavicsos szerkezete víz- és tápanyag gazdálkodásában is eltér a réti öntéstalajokra jellemző értékektől. Mindkét jellemzőt figyelembe véve rosszabb táptalajt jelent a növények számára. Szerkezetének vázát a különböző nagyságú folyami kavicsok képzik. A humusztartalom a felső rétegekben kevés, az alsó rétegekben pedig igen kevés. Mechanikai összetételét a 0,25 mm feletti szemcsenagyság jellemzi. Felső rétegének kémhatása nagyban megegyezik a környezetéül szolgáló réti öntéstalaj kémhatásával. A réti öntéstalaj tehát majdnem minden jellemzőjét tekintve előnyös a növények optimális fejlődése szempontjából. Ellenben a régészeti objektum akadályozhatja a növények tápanyag felvételét, és ezzel gátolhatja növekedésük ütemét. A terület agroklimatológiai jellemzése Hazánk területét egymástól jól elkülöníthető agroklimatológiai egységekre bontották. Az osztályozási eljárás lényege, hogy a napi középhőmérsékletek tavaszi 10 °C fölé emelkedésének időpontjából az őszi 10 °C alá süllyedéséig terjedő időszakot vették a vegetáció intenzív szakaszának és erre az időszakra határozták meg az agroklimatológiai jellemzőket. Termikus jellemzőként az említett időszak hőmérsékleti összegét használták. Nedvesség jellemzőként a lehullott csapadékmennyiséget és a hidrotermikus állandót használták. A hőmérsékleti összegeket és a nedvességi jellemzőket térképre vitték, ezzel kijelölve az ország területére jellemző agroklimatológiai zónák határait. Magyarszecsőd és térsége a IV. agroklimatológiai körzetbe tartozik, de hatással van rá a Dunántúl ÉNy-i részére érvényes klímaviszony. Ezen a részen a hőmérsékleti összegekre az évi 3000 °C alatti értékek dominálnak, aminek értelmében a mérsékelt a hűvös, termikus övezetbe sorolható. Az évi középhőmérséklet átlagosan 9.5 °C. A hidrotermikus állandó értékei meghaladják az 1,6-os értéket, tehát a nedves zónában fekszik. A csapadék összeg a zónában átlagosan meghaladja a 400 mm-t, de Szentgotthárd környékén 500 mm fölé is emelkedhet ez az érték. A napsütéses órák száma nem éri el az évi 1900 órát. Az uralkodó szélirány É - ÉNy-i és az év teljes egészében intenzív (VARGA-HASZONITS 1977, 107-108) 218