Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Tóth István: Apuleius Savariensis

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA 2002 APULEIUS SAVARIENSIS TÓTH ISTVÁN PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM ÓKORTÖRTÉNETI ÉS RÉGÉSZETI TANSZÉK Pécs Az egyiptomi (alexandriai) istenek tisztelete pannóniai elterjedésének - a polgári lakosság körében - az eddigi kutatások három egymást követő időbeli rétegét, három egymástól eltérő hátterű előzményét tudták kimutatni. Időben legkorábbinak az a Kr.u. 1. század közepe tájékára tehető - talán Róma városból érkezett - magányos „vates" tartható, akinek sírja fölé a később Ovidiusra vonatkoztatott sírverset írták, s aki a kultusz savariai (egyben egész pannóniai) megalapítójának tekinthető. Őt követték az 1. század második felében-végén azok az aquileiai kereskedők és libertusaik, akiknek a Borostyánkő-út városaiban való kultuszterjesztő tevékenységére immár száz esztendeje szokás hivatkozni, s akiknek ilyetén ténykedését legutóbb M. CHR. BUDISZOWSKY és L. VIDMAN tárta fel minden részletre kiterjedően. Ezt követően a 2. század 30-as, 40-es éveiben - talán a Publicum portorium Illyrici működésével összekapcsolhatóan - egy közvetlen keleti, kelet-balkáni hatás is érte a tartományt. Ennek eredménye a Portorium székhelyén és a tartomány valamennyi jelentős útvonala mentén egyaránt kimutatható volt. E három, kiindulását tekintve egymástól független hatás a Kr.u. 2. század közepén, második felében összegződött, s eredményeképpen Pannoniában egy rendkívül gazdag emlékanyagot hátrahagyó, komplex vallási jelenségcsoport alakult ki. Az alábbiakban azt kívánjuk bizonyítani, hogy az egyiptomi kultuszok Pannoniában gyakorolt formái minden tekintetben megfeleltek a Birodalom szellemi értelemben legfejlettebbnek minősíthető területein gyakorolt formáknak, legfeljebb a forrásanyag töredékes volta miatt nem tudunk bizonyos mozzanatokat kimutatni. A bizonyítási kísérlethez önként kínálkozik a madaurai Apuleius Isis-könyve, mint a császárkori egyiptomi vallásosság legsokoldalúbb forrása. Az összehasonlítás annál is inkább kézenfekvőnek látszik, mivel Apuleius életideje pontosan ugyanerre az időszakra (Kr. u. 125 körül + 50-70 év) esett, és életútjának színterei Észak-Afrikán kívül ugyanazok voltak - ti. Róma város, Kelet, a Balkán - amely területek, mint kiindulópontok, a pannóniai kultusz komplexitását is kialakították. A munka elvégzésében a pannóniai emlékanyag eddigi összegyűjtői - W. DREXEL, DOBROVITS A., WESSETZKY V. - mellett a saját, egyelőre kiadatlan emlékkatalógusunkra támaszkodtunk. Az összehasonlítást nagymértékben megkönnyítette J. Gwyn GRIFFITHS 1975-ben megjelent nagyszerű munkája, továbbá J. LECLANT, G. GRIMM, KÁKOSY L., M. MALAISE több dolgozata mellett az a néhány saját részlettanulmányunk, amelyekben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. 191