Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Tóth István: Apuleius Savariensis

SAVARIA25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA Az apuleiusi „Isis-könyv" két mérvadó kommentárjának használói tudják, hogy a szövegből kiindulva ma már aligha lehet olyan fel nem tár összefüggésekre bukkanni, amelyeket Willi WITTMANN vagy Gwyn GRIFFITHS ne vett volna észre, és nyelvi, régészeti, kultusz- és művelődéstörténeti analógiák sorával ne illusztrálta volna. Éppen ezért, a most következőkben ellentétes irányban szeretnénk haladni: a pannóniai kultuszemlékekből kiindulva szeretnénk az Apuleius-szöveghez eljutni, annak bizonyságaképpen, hogy az egyiptomi istenek pannóniai tisztelete minden részletében megfelelt a kor görögföldi, ill. itáliai kultuszgyakorlatának. Az emléket a következő csoportosításban tárgyaljuk: 1./ epigráfiai emlékek 2.1 építészeti és szobrászati emlékek 3./ szertartásokra utaló emlékek EPIGRÁFIAI EMLÉKEK Közhelynek számít, de azzal kell kezdenünk, hogy Isis istennőt a pannóniai feliratok is „myrionyma"-ként,, „Regina"-ként és „Augusta''-ként invokálják, akárcsak az Apuleis-szövegben, amely szerint az istennő „egyetlen istenségét, sokféle alakban, százféle szertartással, ezernyi néven imádja a földkerekség ... De az ősrégi szertartásokban dús aegyptusiak ... igazi nevén, Isis királynő-пек". De a „felséges ősanya" „sokféle alakja" is megnyilatkozik a Pannoniában is tisztelt Isis Bubastis alakjában. Ennek az isteni arculatnak a jelenlétét nemcsak a magányos scarbantiai oltár tanúsítja, hanem a Savaria Múzeum kiadatlan bronz macska-szobra is, amely ebben a városban talán nemcsak bizarr dísztárgy volt, hanem Basztet istenő jelképe is. Továbbá ennek az arculatnak az ismeretére utal egy ezidáig értelmezés nélkül álló üvegpaszta amulett Aquincumból, amely nem más, mint egy „nagyjából faragott nyitott tenyerű bal kéz...amellyel veleszületett az esetlenség, nincs benne semmi ügyesség, semmi rugalmasság, s éppen ezért alkalmasabb az igazságosság jelképezésére, mint a jobb", - s amely apuleiusi megfogalmazásról KÁKOSY László mutatta ki hogy az leginkább Isis-Bubastis alakjára vonatkozó utalásként értelmezhető. A Iupiter optimus maximus és Sarapis mellett a vízen járókat védelmező Neptunust invokáló piliscsévi feliratot ugyanúgy „pro salute et Victoria et perpetuitate imperatoris Caesaris " ajánlja a helytartó, mint a Cenchrae-i főpap, aki „könyvből és írásokból áldást imádkozott a nagyhatalmú császárra, a szenátusra, a lovagrendre, az egész római népre, a hajósokra és hajókra" a ploiaphesia ünnepén. Egy sisciai oltárt ex visu állíttat fel a fogadalomtevő, ugyanúgy, ahogy látomásként bukkan fel Isis a szamár-Lucius előtt: „ totó corpore perlucidum simulacrum excusso pelago ante me constitisse visum est ". Egy sacerdosok közreműködésével emelt poetivioi oltár votum susceptum-ot említ, épp úgy, mint Apuleius szövege, mikor a főpap szavával azt mondja Lucius: „ergo igitur me quoque oportere caeleste sustinere praeceptum " azaz „ennélfogva nekem is fejet kellett hajtanom emez isteni parancs előtt". De ugyanezt az „elvállal" jelentésű igét használja a szöveg, amikor arról szól, hogy a beavatásra történő isteni felszólítást „alázatos türelemmel kell kivárni" - „observabilipatientia sustinere censebat" (ti. a főpap). 192