Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Balogh Beáta–Sosztarits Ottó–Szilasi Attila Botond: A Szombathely Éva malom területén feltárt kora római falfestmény és topográfiai jelentősége

SAVARIA25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA IX. A falfestmény keltezése A készítés, illetve földbekerülés időpontjának meghatározására számos kronológiai fogódzó kínálkozott. A terület legkorábbi tisztán faszerkezetű periódusa (II. tábla 1. periódus) boronafalas technikával készült. Az ezt követő időszakot szintén egy faszerkezetes, de az előbbihez nem illeszkedő épületrészlet jelenti, melyet töredékessége miatt sajnos nem sikerült pontosabban értelmeznünk (II. tábla - l/a. periódus). Új időszakot jelent a kőalapra égetetlen vályogtéglából rakott főfalakból, illetve vesszőfonatos, tapasztott vályog osztófalakból álló építmény (II. tábla - II. periódus). Ez követően épült a kutatott terület első tisztán kőszerkezetes épülete (II. tábla - III. periódus), melyhez a falfestmények is tartoztak. Az épület későbbi átalakítása során a festménnyel díszített falak vakolatát leverték, és valószínűleg a helyiség egy vagy több határolófalát is lebontották. A bontásból származó tégla- és kődarabokat, valamint a kalapács nyomát megőrzött vakolattörmeléket több rétegben elplanírozták és a későbbikben téglapadlóval (IV. tábla - KE 52) fedték. Az építési periódusok szétválasztása egyértelműen a koracsászárkor idejére helyezte festményünket. Az ép, többszörösen zárt rétegsorból előkerült csekély számú, de jól keltezhető lelet fontos kronológiai fogódzót adott a falfestmények abszolút időrendjének az előbbinél pontosabb meghatározásához. DATÁLÓ LELETEK A freskólelettel azonos rétegből (KE 160 régészeti jelenség) két értékelhető töredékünk származik: egy pikkely díszes észak-itáliai vörös vékonyfalú pohár aprócska darabja (Pr. sz.: 9.; IX. tábla 1.), valamint egy Conspectus 20-as terra sigillata tál oldal-alj töredéke (IX. tábla 3.). Ez utóbbi típus két kisebb töredékét (Pr. sz.: 17.; IX. tábla 5.) találtuk a freskók alatti faszenes habarcsrétegben (KE 162 jelenség) is. A freskólelet feletti törmelékes pusztulási rétegből (KE 158 jelenség) halványkék, hasáb alakú üvegpalack (Prismenflasche) oldaltöredéke (Pr. sz.: 8.; IX. tábla 4.), valamint egy vörös színű, széles szájú kancsó perem-nyaktöredéke (IX. tábla 2.) származik. Míg a két sigillata töredék akár korábbi korhatározást is megengedne, a keltező leletek csekély száma, illetve a tárgyak készítése és földbekerülésük között feltételezett időkülönbség miatt a velük együtt eltemetett freskótöredékek pusztulási idejét csak tágabb határok között jelölhetjük ki: így a falfestmény leverésére a Kr. u. II. század eleje, illetve dereka közötti évtizedek során kerülhetett sor, mely valószínűleg a III. építési fázis zárását is jelentette, amely korhatározás megfelel az analógiaként felvonultatott motívumkincs tipokronológiai sajátosságaiból következő keltezésnek. X. A lelet értékelése Savaria déli, a falfestményünk lelőhelyét is magába foglaló városrészére (L. tábla) vonatkozó ismereteket először SZENTLÉLEKY Tihamér összegezte. Az Iseum feltárását ismertető munkáiban (SZENTLÉLEKY 1959, SZENTLÉLEKY 1960, 10), majd legmarkánsabban KÁROLYI Antallal írt városismertető könyvében (KÁROLYI-SZENTLÉLEKY 1967, 15) fogalmazta meg a terület beépítésére vonatkozó legfontosabb megállapításait: Savaria sűrűn beépített része a Kr. u. I. században és a II. század első felében lényegesen kisebb volt, mint a következő két - két és fél évszázadban. A városfaltól délre eső terület beépítettsége szórványos és szegényes 182