Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

SA VARIA 25/2 (Pars historico-natiuralis) dett. Emellett számos ritka, csak egy-két hazai lelőhelyről ismert faj előfordulása teszi nagyon értékessé a tegzesfaunát. Ezek a fajok a következők: Oligotricha striata, amely egy-két példánya az őrségen kívül a Bükkből és a Zemplénihegyekből ismert, vagy az Oecetis testacea és a Setodes viridis, melyek csak az Őrségből ismertek. Az elmúlt évek aszályos időjárása, illetve a vízfolyások egyre növekedő szennyeződése következtében számos élőhely olyan mértékben károsodott, hogy több faj (pl. az Oecetis testacea) kipusztulásával kell számolnunk. Ez a szomorú tendencia nemcsak az Őrségi tegzesfaunát gyéríti, hanem az egész Kárpátmedence állatvilága is szegényedik ezáltal. A terület lepkefaunája (Lepidoptera) igen gazdag, az eddigi vizsgálatok közel 1500 lepkefaj jelenlétét mutatták ki. Az Őrség klímája, növényzete természetszerűen kedvez olyan fajok megjelenésének, amelyek a csarabon (Calluna vulgaris), áfonyafajokon (Vaccinium spp.), a rezgőnyíren (Betula pendula), a lucfenyőn (Picea abies), vagy az erdeifenyőn (Pinus sylvestris) élnek. A nedves kaszálók és láprétek lágyszárú növényzete nyújt táplálékot számos ritka, a kipusztulás szélére sodródott fajnak. így a folyamatos kaszálás biztosítása, a műtrágyázás, a növényvédőszerek használatának kerülése alapvető fontosságú ezen élőhelyek állapotának megőrzésében. A nappali lepkék színpompás röptükkel, szemet gyönyörködtető színeikkel minden természetszerető embert csodálatba ejtenek. Ugyanakkor az éjszakai életmódot élő lepkék között is számos ritkaság, állatföldrajzi, faunafejlődési szempont miatt értékes, védelmet igénylő faj található. Rejtett életmódjuk miatt ismereteink sokkal szerényebbek erről a csoportról, amely a hazai lepkék kilenctized részét teszi ki. Ismertetésünkben is elsősorban a nappali lepkékre helyezzük a hangsúly, s az éjszakai lepkék közül a legértékesebbeket említjük meg. A narancslepke (Colias myrmidone) egyik legritkább és legveszélyeztetettebb nappali lepkefajunk. Élőhelye mozaikos jellegű, állandóan változó, amelyen belül a konkrét tenyészőhelyek folyamatosan megszűnnek és újra képződnek. Emiatt igen sérülékeny faj, amely Közép-európai elterjedési területéről nagyrészt eltűnt. Őrségi állományai viszonylagos háborítatlanságot élveznek. A lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia), a zanótboglárka (Maculinea nausithous) és a vérfu boglárka (M. teleius) a Dunántúl „Sanguisorba-s" láprétjeinek jellemző fajai, amelyek élőhelyeik visszaszorulásával veszélyeztetett helyzetbe kerültek, korábbi elterjedési területükről nagyrészt kipusztultak. Védelmük élőhelyük megóvása nélkül lehetetlen. A törpeszender (Proserpinus proserpina) magaskórós társulásokhoz kötődő meleg- és nedvességigényes faj, amely kizárólag a meghonosodott ligetszépén (Oenothera biennis) táplálkozik. A vizsgálati területről Magyarszombatfáról és Szőcéről ismerjük, országszerte ritka előfordulású. A Hydraélia sylvata nevű araszoló égerlápok és láperdők jellegzetes faja, amely nálunk csak a Kőszegihegységből és Magyarszombatfa környékéről ismert, igen alacsony példányszámban. A fehérszárnyú aranyaraszoló (Perconia strigilláriá) sajátos, kettős elterjedésű hazánkban, hiszen nyugat-dunántúli előfordulása mellett a Zemplénben is meg43