Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)
Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei
VÍG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei található veszélyeztetett fajunk. Az apáca púposszövő (Furcula bicuspis) a nyírfán fejlődő legritkább púposszövőnk, amely az őrségben még viszonylag gyakori. Mivel hazai népessége elterjedésének peremén él, potenciálisan veszélyeztetett faj. További számos nyíren fejlődő púposszövőt említhetnénk, melyek jellemzése szinte szó szerint egyezne az előbbi fajéval. A törpe övesbagoly (Anarta myrtilli) hernyója áfonyafajokon (Vaccinium spp.) él, az Őrség őshonos fenyveseinek lakója. A gyopár csuklyásbagoly {Cucullia gnaphalii) a Kárpát-medencében igen korlátozott elterjedésű, hazai állományai is izoláltak. Az Alpok keleti peremén, így az Őrségben és Burgenlandban, valamint a Kárpátokhoz csatlakozó középhegységeinkben fordul elő. A fentebb említett fajok csak kiragadott példák abból a sokszínű világból, amivel a lepkék járulnak hozzá az Őrség faunájának gazdagságához. A hazánkban élő mintegy 40.000 állatfaj egynegyedét bogarak alkotják, így nem meglepő, hogy a vizsgálati területről is legnagyobb számban bogarakat mutattak ki a kutatók. Számuk jóval meghaladja a kétezret. A futóbogarak (Carabidae) közül az őrségi fauna legjellegzetesebb elemei azok a fajok, amelyek hazánknak csak a nyugati peremén fordulnak elő. Ilyenek a Cicindela transversalis, a Carabus arcensis, a Nebria livida, vagy a Bembidion doris. Számos olyan ritka, vagy igen ritka faj került elő az Őrségből, melyeknek csak néhány hazai előfordulási adata ismert. Kettő faj, a Cicindela transversalis és az Asaphidion austriacum első ízben innen került kimutatásra hazánk jelenkori területéről. Az Őrségben a már korábban említett faktorok, elsősorban a csapadékosabb és hűvösebb klíma következtében olyan hegyvidéki fajok is megtalálhatók a viszonylag alacsony tengerszint feletti magasságban, amelyek másutt, így például a Kárpátokban, vagy az Alpokban csak jóval magasabban jelennek meg. A ragadozó életmódot folytató holyvák (Staphylinidae) 334 kimutatott faja közül 17 volt hazánk faunájára új. Jelentős számban kerültek elő dögbogarak (Silphidae) is. A katicabogarak (Coccinellidae) között kettő faj mutatja, hogy a terület erős alpi-atlanti hatás alatt áll, a Scymnus ferrugatus és a Coccinella hieroglyphica, melyek csak ebben az országrészben fordulnak elő. A cincérek (Cerambycidae) között természetszerűen ritkák azok a fajok, amelyek száraz, meleg élőhelyet kívánó növényeken táplálkoznak. Az országos arányhoz képest magas a nedvességhez kötődő, fenyőféléket fogyasztó fajok száma. Közülük meg kell említeni az impozáns ácscincért {Er gates f ab er), amely a Kőszegi-hegységhez hasonlóan itt is fenyőfélék korhadó, kidőlt törzsében, tuskóiban fejlődik. Érdekes, hogy egy példánya évszázados fenyőépület fájából került elő. A szintén növényfogyasztó levélbogarakkal (Chrysomelidae) kapcsolatban hasonló megállapítást tehetünk. Közülük jellegzetes magashegységben élő fajok is (Chrysolina eurina, Gonioctena flavicornis, Neocrepidodera femorata) begyűjtésre kerültek. A holyvák és a levélbogarak mellett az ormányosbogár alkatúak (Curculionoidea) fajai képviseltetik a legnagyobb számban magukat a faunában, hiszen majdnem 450 fajuk ismert a területről. Közülük az elmúlt évtized során 28 olyan faj került elő, melyek újnak bizonyultak Magyarország állatvilágára nézve. A lemezescsápú bogarak 44
