Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

VÍG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei vagy a Lugos-patak völgye. Összesen 15 fokozottan védett terület mutatja a kimagasló természeti értékek magas arányát. A rendszerváltást követően a települések lakói felismerték a táj vonzerejében rejlő lehetőségeket és natúrpark szervezésébe kezdtek. A jelenlegi hazai törvényi szabályozás azonban nem használja a natúrpark fogalmát, de Nyugat-Európában mindenhol elterjedt. Természetvédelmi szempontból magasabb követelményeket nem állít, viszont jobb kiszolgálással igyekszik az úgynevezett lágy turizmust az adott területen minél nagyobb mértékben meghonosítani, s ezzel a lakosság számára bevételi forrást biztosítani. 1996-ban indult meg az Őrségi Tájvédelmi Körzet nemzeti parkká nyilvánítását szorgalmazó kezdeményezés, amelyet magánszemélyek indítottak el, majd számos intézmény és közéleti személyiség is a megvalósítás mögé sorakozott fel. A következőkben felsorolt természeti értékek a szerző véleménye szerint is indokolják és lehetővé teszik a terület Őrségi Nemzeti Parkká történő alakítását. Hazánk legnyugatibb csücske patakokkal szabdalt dombvidék, rétek és erdők kavalkádja. Az eróziótól tagolt felszínt pannon beltengeri üledék és pleisztocén kavicstakaró képezi. Talaja az állandó kilugzás következtében savanyú, legtöbbször mélyen mészmentes, leggyakoribb típusa a pszeudoglejes barna erdőtalaj. Gyakori a pangóvíz. A számos forrás bővizű patakokat táplál, melyek a Rábába, a Zalába illetve a Murába ömlenek. A lefolyástalan területeken több kis erdei tavacska mellett alakult ki a térség egyetlen nagyobb természetes állóvize a Feketetó, amely azonban csak nevében őrzi állóvíz jellegét, hiszen nyílt vízfelülete szinte nincs, tőzegmohás láp. Az őrség és a Vendvidék éghajlata az Alpok és az Adriai-tenger közelsége következtében nedves, szubalpin. Átlaghőmérséklete 10,3 °C, sok a csapadék, egyes években az 1000 millimétert is eléri, legnagyobb része a vegetációs időszakban hullik le. Az utóbbi évek aszályos telei és nyarai számos helyen okoztak érzékelhető változásokat a növényzetben és az állatvilágban. A vidék jellegzetes arculatát a táji adottságokhoz alkalmazkodott, sok évszázados hagyományos paraszti gazdálkodás alakította ki. A települések a szilárdabb kavicshátak tetején lazán kapcsolódó házak rendszerét alkotva jöttek létre, s közéjük ékelődtek az irtásföldeken kialakult szántóterületek, kaszálógyümölcsösök, rétek és kisebb erdőtömbök. A talajviszonyokból fakadóan jellemző volt a bakhátas szántóművelés, a kisparaszti szálalóerdő-gazdálkodás és a gazdag füvű kaszálókra, legelőkre támaszkodó szarvasmarha tenyésztés. Ennek legjellemzőbb formái napjainkra már csak a Vendvidéken maradtak fent, bár a szarvasmarha tartás szinte teljesen eltűnt. A tájvédelmi körzetre országos különlegességkéntjellemző a magántulajdon nagy hányada, amely rendkívül érdekes, mozaikos földhasználatot eredményezett. A többszintű, elegyes és eltérő korú paraszti szálalóerdők hazánkban szintén csak itt maradtak fent. 34