Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) Az egykori térképek alapján néhány száz évvel korábban jóval kiterjedtebbek voltak a szántók. A piaci konjunktúrák és dekonjunktúrák, a vágóállat, a gabona, vagy éppen a rönkfa ára, valamint a történelem viharai következtében csökkenő, majd ismét növekedő számú lakosság igényei meghatározóak voltak a művelési ágakra. A kimerült szántókat felhagyták, a legelőkön elmaradtak a kaszálások, így azok növényzete elindult azon az esetenként több száz évig is eltartó szukcesszios úton, amely eredményeként a terület újra beerdősűl. Az idős erdőkben még sok helyütt fel lehet fedezni a bakhátas szántóművelés nyomait, bizonyítva, hogy a területet egykoron szántóként művelték. A múlt század óta a rétek területe is a felére csökkent a spontán beerdősülés és az erdőtelepítések következtében. A XIX. század végéig az erdőket jobbára lombosfa fajok, így a tölgy, a bükk, a gyertyán és a nyír alkották és csak kisebb részben szerepeltek fenyőfélék. A kizsákmányoló erdőgazdálkodás, a faszén égetés hatására a századfordulóra eltűntek a legendás bükkösök, helyűket a spontán települő erdeifenyvesek foglalták el. A felhagyott szántókat és legelőket a csarab nyomában szintén az erdeifenyő hódította meg. A területen az erdőt alkotó fafajok összetétele az emberi tevékenység hatására jelentősen megváltozott. Ekkor kapta az Őrség a „Gyántásország" nevet is. Az erdőkben a túlzott szálalás, az erdőkiélés egyéb módozatai, az erdei legeltetés, az alomszedés, mind-mind hozzájárultak az erdei talajok lepusztulásához. Ennek azonnali velejárója volt a talaj erős savanyosodása, majd a nyíres-csarabos fenyéfek, nyomukban az erdeifenyő megjelenése. Az emberi beavatkozás mindkét esetben megváltoztatta a természetes folyamatokat, a természetes szukcesszios változásokat egy mesterségesen fenntartott stádiumban tartotta, így az adott állapotra jellemző, esetenként botanikailag igen értékes növénytársulások létrejöttét segítette elő. Ezen tevékenységek megszűnése után azonban a terület megindul a természetes szukcesszios úton, s így eltűnhetnek azok az értékek, amelyek az ember által fenntartott állapothoz kötődtek. Ezen kétirányú folyamat különböző szakaszait jól tanulmányozhatjuk a területen. Napjaink aktív természetvédelmének komoly fejtörést okoz a folyamatok kézben tartása oly módon, hogy a természeti értékek is megőrződjenek. A terület gombavilága Az utóbbi évek intenzív kutatásai nyomán alkothatunk képet a terület gombavilágáról. Metodikai okokból kifolyólag, elsősorban a nagygombák elterjedéséről vannak adataink. Az őrség és a Vendvidék számos olyan gombafajnak ad otthont, amelyek élőhelyei - a magashegyi rétek és legelők intenzív művelése miatt Európa szerte megsemmisültek, vagy olyan mértékben károsodtak, hogy ezen rendkívül érzékeny fajok kipusztultak onnan. Az európai magashegységek havasi rétjeire jellemző gombafajok a terület klimatikus és edafikus adottságai következtében nálunk is megtalálják életfeltételeiket. Fennmaradásukhoz azonban a kaszá35