Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

VÍG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei Az ötvenes évektől újrainduló florisztikai- és cönológiai vizsgálatok Pócs TAMÁS és munkatársai nevéhez kötődnek. „Vegetációtanulmányok az Őrségben" című munkájuk német nyelven 1958-ban jelent meg a „Magyar tájak növénytaka­rója" sorozat 2. köteteként (8. ábra). Florisztikai felfedezések, társulástani megál­lapítások, a gazdálkodási módok növényzetformáló hatásának felismerése és be­mutatása teszi az eredményeket napjainkban is iránymutatóan aktuálissá. KÁROLYI ÁRPÁD és Pócs TAMÁS tevékenysége az 1949 utáni évektől fogva a vasi térségből elsősorban a Rábától délre eső területeket érintette. Számos közös publikációjuk­ban a Dél-Dunántúl alapos florisztikai elemzése mellett a legrészletesebb növény­földrajzi ismertetést is ők adták. Századunk utolsó évtizedében, a vasfüggöny leomlásával megélénkülő bo­tanikai kutatások első összegező tanulmánykötetei a Soproni Egyetemen tevékeny­kedő, BARTHA DÉNES professzor vezette botanikusok nevéhez fűződnek. Hasonló intenzitású kutatás zajlik a BDTF Növénytani Tanszékén és a Savaria Múzeumban. VAS MEGYE ÁLIAATLAGÁNAK MEGISMERÉSE Az első, magyar szerzőtől származó rovartani munka Wittenbergben, 1637­ben jelent meg HORVÁTH ANDRÁS tollából, „Disputatio physica de insectis" címen. Ezt követte 1702-ben, már magyar nyelven, MISKOLCI GÁSPÁR „Egy jeles vadas­kert' '-je. A későbbiek során MOLNÁR JÁNOS, GÁTI ISTVÁN is adott ki magyar nyel­vű természethistóriákat. Azonban a természetrajzi ismeretek még mindig elsősor­ban orvos-botanikai tudást takartak, így nem meglepő, hogy a mérföldekkel előbbre járó orvosi-, botanikai-, etnobotanikai ismeretek mellett a tudományos ál­lattani kutatás és ismeret-felhalmozás csak évszázadokkal később indult meg. Az Európát behálózó új szellemi mozgalmak törvényszerűen a hazai állattani kutatá­sok fellendülését is magukkal hozták. A XVII. század végén a keresztény Európa összefogása nyomán megindult a török nagyhatalmi terjeszkedésének megállítása és a meghódított területek visz­szafoglalása. A harcokban jelentős szerepet vállalt a bolognai születésű LUIGI FER­DINANDO MARSIGLI (MARSILIUS, 1658-1730), aki tíz évet töltött Magyarországon a török elleni hadműveletekben. A Dunántúl és a Rábaköz katonai feltérképezése fűződik nevéhez. 1700-ban Nürnbergben jelentette meg „Danubialis operis prod­romus" című tanulmányát, amely már előre vetítette a hatalmas Duna-monográfiát. A polihisztor MARSIGLI növény- és állattani megfigyelései CLUSIUS után a leg­részletesebb adatközlések a Duna-vidék élővilágáról. Az alapvető munka 1727-ben látott napvilágot, „Danubius Pannonico-Myscus observationibus geographicis, ast­ronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus, el in sex tomos diges­tus" (Amsterodami) címmel, hat fólió kötetben, 282 rézmetszetű táblával. A mű­ben különös jelentőségűek hazánk, így vizsgálati területünk faunájára vonatkozó közlések. 18

Next

/
Thumbnails
Contents