Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Papp Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése II. (Helconinae, Calyptinae, Meteorinae, Microgasterinae, Cheloninae és Orgilinae)

SAVARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) Triaspis floricola (Wesmael, 1835) —1/2: 1 <$: Kam; V/2: 1 S: Szalafő; V/3: 1 8'- Felsőszölnök. VI-VII. — A Palearktikum egyik leggyakoribb Triaspisfaja. A hazánkban gyűjtött példányok többsége a Nagyalföldön (1/1) és a Dunántúli Középhegységben (II/l) került elő (PAPP, 1998). Triaspis lugubris Snoflák, 1953 — V/3: 1 $: Szalafő: Felsőszer; Vl/2: 1 S: Bajánsenye: Cserta-erdő. VIII. — Magyarországon kívül csak Csehországból ismerjük (ahonnan leírták), ritka faj. Hazánkban csak az Alpokalján gyűjtötték. Triaspis luteipes (Thomson, 1874) — V/l: 1 S: Kőszeg: Alsó-erdő. VIII. — Bár 14 európai országból közölték lelőhelyeit, mégsem gyakori faj Magyarországon nyolc helyen gyűjtötték (PAPP, 1998). Triaspis obscurellus (Nees, 1816) [syn.: Sigalphus simulator Szépligeti, 1901] —1/2: 2 $ + 4 S: Kám; 2 ?: Kám: Jeli Arborétum; V/3: 1 $: Kondorfa; Vl/2: 1 $ : Szőce. VI-VIII. — Magyarország közönséges Triaspis-faja, az egész országban általánosan elterjedt. Triaspis pallipes (Nees, 1816) — 1/2: 1 $ + 1 S: Kám, ex Bmchus sp. 1993.VI.2., a gazda tápnövénye: Vicia grandiflora ssp. sordida, leg. et educ. SZENTESI Árpád. — Hasonlóan az előző fajhoz ez a faj is közönséges nálunk. Triaspis sculpturatus ánoflák, 1953) — 1/2: 1 $: Sárvár. — Magyarországon kívül csak Csehországból és Szlovákiából ismerjük, e két utóbbi országból írták le (SNOFLÁK 1953). Hazánkban csak Sárváron gyűjtötték. Triaspis sulcatus (Szépligeti, 1901) — V/3: 1 $ + 1 S: Csörötnek. VI. — Taxonómialag annyiban bizonytalan faj, hogy potrohának a szelvényezetsége nem egyértelmű, átmeneti a Schizoprymnus felé. Hazai lelőhelyeinek a száma hat, sem SNOFLÁK (1953) sem TOBIAS (1986) érdemben nem ismeri. Csak Magyarországról közölték előfordulását. METEORINAE Az alcsalád kilenc faját sikerült kimutatni az Alpokaljáról, éspedig genuszok szerint hét Meteorus- és két Ze/e-fajt. Magyarországon az alcsaládnak 29 fajáról tudunk (PAPP, 1990), azaz az Alpokalján a hazai fajok 31 %-a fordul elő. Ez az arány várhatóan még tetemesen növekedni fog a jövő kutatásai során. Egy faj, nevezetesen a Meteorus gyrator (Thunberg) pedig szinte biztosan él a területünkön, csak még nem sikerült gyűjteni. Ugyanis a Meteorus gyrator egyik legközönségesebb Me teorus-f

àjunk. A Meteorinae-fajok öt bogárcsalád lárváinak (Cerambycidae, Erotylidae, Melandryidae, Scolytidae) és 25 lepkecsalád (Arctiidae, Argyresthudae, Attacidae, Coleophoridae, Gelechiidae, Geometridae, Hepialidae, Lasiocampidae, Lycaenidae, Lymantriidae, Momphidae, Noctuidae, Nolidae, Nymphaliidae, Oecophoridae, Phycitidae, Psychidae, Pyralidae, Pyraustidae, Satyridae, Thaumetopoeidae, Tineidae, Tortricidae, Yponomeutidae és Zygaenidae) hernyóinak parazitoidjai. 135