Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Papp Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése II. (Helconinae, Calyptinae, Meteorinae, Microgasterinae, Cheloninae és Orgilinae)

PAPP J.: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése П. (Hymenoptera: Braconidae) SCHIZOPRYMNUS Foerster, 1862 A 28 magyarországi Schizoprymnus-íaj közül hét faj jelenléte bizonyított az Alpokalja faunájában, ez a hazai fajok kereken 25 %-a. További Schizoprymnusfajok előkerülése várható az Alpokalján. Schizoprymnus angustatus (Herrich-Schaeffer, 1838) — V/3: 1 S: Csörötnek: Huszászi; VI/2: 1 S'. Ivánc: Bakony-erdő. V. — Areája felöleli a nyugati Palearktikumot; Magyarországon először a Kiskunsági Nemzeti Parkból közölték (PAPP, 1987: 318), gyakori Schizoprymnus-fajunk. Schizoprymnus azerbaidzhanicus (Abdinbekova, 1967) — V/3: 1 $: Csörötnek. VI. — A fajt, mikép neve is jelzi, Azerbajdzsánból írták le, majd előkerült Bulgáriából (ZAYKOV, 1980: 88). Magyarországról legújabban mutatták ki összesen öt lelőhelyen gyűjtött példányok alapján, a romániai Erdélyből is előkerült (PAPP, 1998). Schizoprymnus elongatus (Szépligeti, 1898) — V/3: 1 $: Csörötnek: Huszászi. VI. — Magyarországon szórványosan fordul elő (PAPP, 1998), ellenben hazánktól keletre a volt Szovjetunió területén gyakori faj (TOBIAS, 1986: 174). Schizoprymnus obscurus (Nees, 1816) —1/2: 2 S- Kám: Jeli Arborétum; V/3: 1 S'- „Őrség". V-VI. — Az egész Palearktikumban gyakori, sőt közönséges faj. Magyarország leggyakoribb Schizoprymnus-faja, kereken 60 lelőhelyen gyűjtötték (PAPP, 1998). Schizoprymnus opacus (Thomson, 1892) — V/l: 1 $: Kőszeg: Szabó-hegy; V/3: 1 S: Farkasfa; 1 <$: Kondorfa. V. — Palearktikus elterjedésű faj. Magyarországon a Nagyalföldön (1/1) és a Matricumban (II/1-2) egyaránt gyakori, nálunk összesen 48 helyen gyűjtötték (PAPP, 1998). Schizoprymnus pullatus (Dahlbom, 1833) [syn.: Sigalphus globosus Szépligeti, 1898; Sigalphus rufipes Herrich-Schaeffer, 1838] — V/l: 1 <S; Kőszeg, Kispőse; V/3: 1 Ç: Szalafő: Felsőszer. VIII. — Hazánkban kevésbé gyakori faj. Schizoprymnus tantalus Papp, 1981 [Vsyn.:^. moldavicus Tobias, 1986] — V/l: 1 S'- Kőszeg: Felsőrét. VI. — A fajt a Hortobágyi Nemzeti Parkban, illetve Görögországban és Törökországban gyűjtött példányok alapján írtam le (PAPP, 1981a). A ToBiAS-féle S. moldavicus valószínűleg a S. tantalus fiatalabb szinonimja (jun. syn.); Magyarországon eddig 27 helyről került elő (PAPP, 1998). TRIASPIS Haliday, 1835 A 19 hazai Triaspis-Щ közül nyolc került elő az Alpokalján, ez a hazai fajok 42,1 %-a. Ugyancsak elójelezhető további számos Triaspis-Щ előkerülése az Alpokalján. Triaspis breviventris (Thomson, 1892) — V/2: 1 Ç: Sopron. — Csak Svédországból és Magyarországról ismerjük, ritka faj; a soproni lelőhely az egyetlen ismert hazai előfordulása (PAPP, 1998). Várhatóan máshol is meg fogják találni. 134