Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Grynaeus András: A Mosonmagyaróvár-Német dűlőben feltárt bronzkori kút dendrokronológiai vizsgálata

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 A MOSONMAGYARÓVÁR-NÉMET DŰLŐBEN FELTÁRT BRONZKORI KÚT DENDROKRONOLÓGIAI VIZSGÁLATA GRYNAEUS ANDRÁS Baár-Madas Református Gimnázium Budapest A dendrokronológiai kormeghatározás módszerét a legtöbb régész ismeri, de hazánkban való alkalmazhatóságával, az eljárás lehetőségeivel és a vizsgálattól várható eredményekkel már jóval kevesebben vannak tisztában. Jól szemlélteit ezt az, hogy amikor egyetemi tanulmányaim alatt - néhány éve! - elkezdtem foglalkozni a témával, többen megpróbáltak lebeszélni, mondván, „hogy nincs fa" a magyarországi ásatásokon. Ezért elsőként azt a kérdést vizsgáltam meg, egy OTDK dolgozat keretében (GRYNAEUS 1989) hogy van-e realitása Magyarországon a dendrokronológiai kutatásnak. Csupán a publikált középkori régészeti leletek, műemlékek és néprajzi emlékek összegyűjtése egy 30 oldalas katalógust eredményezett... Az elmúlt 5-6 évben elvégzett tervszerű kutatások eredményeképpen számottevő kutatási eredményeket sikerült felmutatni. (Ezekről részletesebben lásd: GRYNAEUS 1995; GRYNAEUS 1996; VADAY - GRYNAEUS 1996; GRYNAEUS 1997; valamint PANNÍCULUS SER B. No. 3. köteteként megjelent régésztechnikusi kézikönyv vonatkozó fejezetét.) Ezek zöme a közép- és koraújkort, illetve a római kort érintette, kisebb számban pedig a népvándorláskort. Az ezt megelőző időszakból - eddig - alig került elő vizsgálatra alkalmas maradvány, így a Mosonmagyaróvár-Német dűlőben feltárt, és tüzetes vizsgálatot lehetővé tevő kút kuriózumnak számít. Az objektum vizsgálati eredményeinek számbavétele előtt tekintsük át röviden a dendrokronológiai kormeghatározás alapjául szolgáló biológiai sajátságokat! A mérsékelt éghajlati övben (valamint az összes olyan területen, ahol évszakok váltogatják egymást) növő fák testében jól elkülöníthető a kambium (a fatest szerkezetének külső, osztódó, néhány sejtsor vastag része) (BABOS 1994, 12) termelte évi fanövedék, az évgyűrű (BABOS 1994, 7). Ha megszámoljuk az évgyűrűket, megállapíthatjuk, hogy hány éves volt a fa a kivágás pillanatában. Hangsúlyozni kell, hogy ez a fának az „életkora" csupán, és nem abszolút, tehát évszámokhoz köthető kor. Vannak örökletesen széles évgyűrűket termelő fák (pl. nyár), valamint keskeny évgyűrűket létrehozó fafajok (pl. tölgyek) (BABOS 1994, 8). Az egymást követő évgyűrűk vastagsága eltérő és nem ismétlődik periodikusan, mert az évgyűrű vastagsága nemcsak a fafajok, a termőhely, a faállomány zártsága szerint változik, hanem az évi növekedést befolyásolja a külső tényezők (csapadék, hőmérséklet, kártevők stb.) hatása is, amely minden évben más és más. Ezeket egészítik ki az extraterrisztikus tényezők, elsősorban a napfolttevékenység, amelyekre az egyes fafajok eltérő „érzékenységgel" reagálnak. Míg például a jegenyefenyő (Abies alba Mill.) növekedését ez a tényező döntően befolyásolhatja (SZABÓ 1975), addig a tölgyekét alig. Ezek hatására az évgyűrűk vastagságának változása nem periodikus. Egy legalább 30 évgyűrűvaStagságból álló sorozatról már bizton állítható, hogy az évgyűrűk vastagsága hasonló sorrendben még egyszer nem fordul elő az adott fafaj életében, azaz történetileg egyedi jelenségnek tekinthető. Ez a dendrokronológia egyik sarkalatos alapelve, az un. történeti elv. Az évgyűrűk vastagságának változása két vagy több egyidőben növő fa esetében hasonló, ha a fák azonos fajúak, egymás közelében nőnek, mert így az említett befolyásoló tényezők, környezeti hatások közel azonos mértékben érik őket. E kijelentés megfordítása is igaz: ha az évgyűrűk vastagságának változása két különböző egyednél nagymértékben hasonló, akkor a fák egykorúak. Ez a dendrokronológia második alapelve, a szinkron elv. Ha egy idős és egy fiatal fánk, famaradványunk van 73