Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Eőry Béla: A tokosbalta, mint sokrétű munkaeszköz

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 A TOKOSBALTA, MINT SOKRÉTŰ MUNKAESZKÖZ EŐRY BÉLA Balatonberény A százhalombattai Régészeti Parkban - három éve - tartó bronzkori házrekonstrukciós munkákkal szorosan összefüggő korabeli kísérleti régészeti munkálatok is folynak. Ezek a kísérletek a házépítéssel kapcsolatos szerszámok, szerszámnyelek elkészítésével, gyakorlati felhasználásával foglalkoznak. Szöveges leírással, a fénykép- és videofelvételekkel folyamatosan dokumentáljuk a munkafolyamatokat. Az első évben elkészült „kisház" (4x4x4,8 magas), ami igazi „kísérleti" munka volt, számunkra azt a célt szolgálta, hogy az őskori házépítési technikát, fogásokat megtanuljuk. Ennek előzménye volt, hogy a Somogy megyei Vörsön lévő nagyterületű parasztházas telkemen egy 4x5 m-es újkőkori házat szerettem volna felépíteni. Ehhez széles skálájú benyelezett szerszámkészletet készítettem el pattintott és csiszolt kőből. Ezekkel az eszközökkel akartam felépíteni az őskori házat. Sajnos az elnyert pályázati pénz nem volt elég ahhoz, hogy terveimet megvalósítsam. Egy példán keresztül szeretném megvilágítani a munkafolyamatok előkészítésének mélységét: A beépítendő anyagokat is kőkori, benyelezett eszközökkel akartam begyűjteni. így került volna sor a gyékény levágására is. Ehhez tudni kell, hogy csak a nőivarú egyedet szabad levágni és azt is csak augusztus végén. Nagyon fontos a megfelelő helyen való szárítás, mert ezek a tényezők befolyásolják a felhasználhatóságot. Visszatérve a battai házépítésekhez, annak elkezdésekor már nagyon átgondolt házépítési koncepcióval rendelkeztem. Már a vörsi neolit ház építésével kapcsolatosan felmerültek a munkafolyamatokkal összefüggő szerszámigények. Az elvégzendő munkákhoz, a háncsoláshoz, kérgezéshez, az oszloplyukak ásásához, a földkitermeléshez stb. megfelelő szerszámok kellettek. Ezek újból előtérbe kerültek a Régészeti Parkban felépítendő kora bronzkori, 6,5x11 m-es, felmenő falú, vesszőfonatos, tapasztott, nádborítású, kontyos ház rekonstrukciójának elkészítésekor. Ennek mintájául egy, Dr. Poroszlai Ildikó múzeumigazgató-régész által a bronzkori földvárban feltárt, nagyrévi kultúrába tartozó ház szolgált. Ismert, hogy építészetileg hasonló típusú házakat készítettek a neolitikumban is. Ebből a meggondolásból logikusnak látszik az a tény, hogy a bronz- és kora vaskori szerszámok előképeinek nagy része már a neolitikumban is használatos eszköz volt. Ugyanúgy ki kellett vágni, háncsolni, kérgezni, méretre vágni, szükség szerint csapolni az épületekhez való fát. A vesszőfonatnak való fűzfát is le kellett termelni, a nádat learatni, oszloplyuk helyeket kiásni stb. Tehát összegezve: egy neolitikus, egy bronz- vagy kora vaskori hasonló típusú ház felépítésének folyamata és bizonyos mértékig a szerszámkészlete is hasonló volt. Mint látni fogjuk, a döntő különbség a kőszerszámok és bronzból készített szerszámok között csak a befektetett energiában és az elvégzett munkaidő-tartalomban mérhető és mutatható ki. Még mielőtt e két fontos tényező magyarázatára és bemutatására rátérnék, szeretném felvázolni a kézműves munkaeszközök fejlődését a neolitikumtól a kora vaskorig, gyakorlati tapasztalatok alapján. A csiszolt kőeszközöknél csak a nem-nyéllyukas kőbaltákkal való gyakorlati tapasztalatokról tudok beszámolni. Szeretném felvázolni azt a fejlődési folyamatot, ami a nem-nyéllyukas kőbalták nyélbefoglalási módozatain keresztül a szárnyas- és szárnyas-talpas baltákon át a tokosbalta elkészítéséig, benyelezéséig vezetett. 1. számú benyélezési forma (1. kép): Egy megfelelő formájú ágasfának az oldalába van elkészítve a kőbalta helye. Rögzítése a fához len- vagy kenderkötéllel történik. Attól függően, hogy jobb vagy balkezes eszközt készítünk, az ágasfa jobb- vagy bal oldalába helyezzük a csiszolt kőeszközt. 437