Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Eőry Béla: A tokosbalta, mint sokrétű munkaeszköz

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 2. számú benyelezési forma (2. kép): A benyelezéshez itt is ágasfát használunk. A baltafej U-alakúra kiképzett vájatba kerül. Rögzítése részben ragasztással vagy len- illetve kenderkötéllel történik. 3. számú benyelezési forma (3. kép): Tömör, nehéz, jó minőségű - pl. kutyabenge - fa egyenes, 4-5 cm vastag ágába, szárába, benövesztéssel történő elhelyezés. A még élő fának az ágaiba van belehelyezve a kőeszköz. A benyelezés lényege röviden: egy keskeny 10 mm szélességű kaptafa alakú, vésőnek benyelezett kobaltaval a fa kérgén a kőbalta fokának méretével azonos méretű vájatot vésünk. Mielőtt a balta fokát belehelyezzük, mézgával eltömítjük - a gombásodás ellen - majd a belehelyezett baltát kötéllel többször átkötjük, rögzítjük. A kíváncsi madarak elől - szajkó, szarka - agyaggal betapasztjuk. Ha tudjuk a balta méreteit és a benövesztés mélységét, csak idő kérdése a balta benövése. Évente 4-6 mm a benövés mértéke a fába. Fa: mogyoró (Corylus avenalla) Benyelezés mélysége: 60 mm A csiszolt balta anyaga: bazalt Holz: Haselbaum (Corylus avenalla) Beschaftungstiefe: 60 mm Material des geschliffenen Beils: Basalt 1. kép: 1. számú benyelezési forma Abb. 1.: Erste Form der Beschaftung 438